Archívum

Jókedvű dalaim


Dal a barátságról

Együtt könnyebb, barátom mindenütt a világon.
Sűrű lombként erősek a levelek az ágon.
Jöjj hát, nyújtsd a kezed és lásd:
valóban mennyit ér az igazi barátság.

Hogyha rádsújt az élet, és unod az egészet,
minden sötét, úgy érzed, összeszorul a szíved,
hívd Őt, s százszoros az erőd!
Nem bírnár egymagad, de a közös akarat győz.

Kell egy barát! (Kell sok barát!)
Sok-sok barát! (Sok jóbarát!)
Együtt menjünk! (Együtt menjünk!)
Énekeljünk! (Énekeljünk!)
Erősek leszünk, mint erdőben a sudár fák!

Mindig győz a barátság, ez egy örök igazság.
Mindig lesz, ki segít majd, és van, aki számít rád.
Jöjj hát, nyújtsd a kezed és lásd:
mindennél többet ér az igazi barátság.

Sok nép él a világon, tarka mint a szivárvány,
de minden népet egyformán a földgolyó visz a hátán.
Egy nap szórja sugarát ránk,
elválaszt száz határ, de összeköt a barátság.



Egy régi építőtábori dal

A víz meg a gitár
a jóbarátom.
Ha már közel a nyár,
a tóra vágyom.
Repüljön az idő,
csak azt kívánom,
hadd éljek a tavon már!

Tavaszra jön a nyár,
a világ kitárul,
a tóhoz odavár
a nyári tábor.
pihenni hívogat
ezernyi sátor.
De jó a Balatonnál!

Kacagva fut a szél,
feszül vitorlánk,
a szél szava zenél,
a nap ragyog ránk.
Puhán ölel a víz,
susogva ringat,
miénk a ragyogó nyár.

Naponta de vidám
a tábor-élet,
a fákon a madár
dalával ébreszt.
A munka, azután
a sport, a játék,
a víz, meg a gitár vár!

Az este ha leszáll,
szabadba csábít,
kezemben a gitár,
a tűz világít.
Az égre jön a hold
ezüst mosollyal,
De szép a Balatonnál!

Ha hűs is az idő,
dalolj, gitárom!
Kisér a zizegő
levél a fákon.
Hiába jön az ősz,
vidám a tábor,
jövőre ugyanígy vár.


Jaj Istenem... (cigány dal)

Jaj istenem, a szakácsné!
Irigyelem az uráé'.
Jókat eszik, jókat iszik,
azután meg jókat alszik
az urával a szakácsné.

Jaj istenem, a kanászné!
Irigyelem az uráé'.
Annak mindig jó a kedve,
tülköl reggel, tülköl este,
jókedvű is a kanászné.

Jaj istenem, a vadászné!
Irigyelem a vadászé'.
Töltve van a dupla puska,
rámered a rókalyukra,
nem fél tőle a vadászné.

Jaj istanem, a cipészné!
Irigyelem a cipészé'.
Ha a faszeg kiáll neki,
fogja magát, jól beveri,
nem is szenved a cipészné.

Jaj istenem a szabóné!
irigyelem a szabóé'.
Jó hegyes annak a tűje,
öltöget is nyakra-főre,
szépen is jár a szabóné.

Jaj istenem, a kovácsné!
Irigyelem a kovácsé'.
Mindig izzik a parazsa,
attól jó tüzes a vasa,
meg is izzad a kovácsné.

Jaj istenem, a cigányné!
szíve-lelke a cigányé.
Fürge annak a vonója,
ki nem fogy onnan a nóta,
táncol is rá a cigányné!


Sörpárti induló

Jöjj, te vén betyár!
Újra itt a nyár.
valahol a sörkert már
harmonikaszóval vár.
Itt a jókedély
hangja égig ér.
Nem akarok inni vacakokat én,
maradok a jó sörnél!

Éjféltájba' hazamegyek én,
megölelem asszonykám,
mert igaz, hogy remek ez a sör,
de a szerelem is jó ám!
El ne hidd, hogy az a szerelem,
ha a nyavalya folyton rág:
finomakat enni, sose veszekedni
az igazi boldogság!

Mert a sörbarát
mind igaz barát,
haragosa nincs is tán,
nincs sehol a föld hátán.
A sör-baráti párt
most jó sörért kiált.
Szereti a békét, de ha kötekedsz,
istenuccse jót húz rád!