Nyelvi érdekességek - Legolvasottabb cikkek

   

Némely kétes származásu képzők.
A magyar nyelv szótára » A szóképzésről
Az igeképzők általán határozott alakúak, világos szerkezetűek, s azon értemények szerint, melyeket az illető szóknak kölcsönöznek, nehézség nélkül rendszerezhetők.
lábak - lázlap
Szótár » Aszparanta szótár
lábak lábas lábtámasz láda lágyság lakáj lakás lakat lakatlan lakhatatlan láma lámpaláz lámpatartály lánc láncatlasz lánchajtás láncszabály lándzsa lankadt lantán lantmadár lány láp lapka lárva lassan látás láthatatlan láthatatlanság láttat láva lazac lázadás lázas lázlap
ma - matt
Szótár » Aszparanta szótár
ma madár madarak madarász madrasz magány magas magasság magasztal magatartás máglya mágnás magyarán magzat maharadzsa máj makacs makk malát maláta málta mályva mama mamlasz manapság mangán manna már marad maradvány marás márványszappan másfajta másnap matrac matt
Az önhangzók müködési rendszere nyelvünkben
A magyar nyelv szótára » Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben
Nyelvünkben az önhangzók nem valami bitang vagy pótlékféle segédhangok, melyeket akármikép öszvezavarni, vagy elnyelni vagy kihagyni lehet, mint az árja nyelvek némelyikében, péld. a németben, csehszlávban stb. hol néha három, négy, sőt öt mássalhangzó is öszvetorlódik.
Helyviszonyító névutók példáji
A magyar nyelv szótára » A szóviszonyító ragokról
zek is, mint a névragok, a latin praepositióknak felelnek meg, csakhogy az illetőviszonynevektöl elválvák; de, valamint amazok, fölveszik a személyragokat, s ugyanazon tőszóbólképződve a hová ? hol ? honnan ? kérdésekre szabályszerüleg hasonló alakot öltenek, s következetes, világos öszvefüggés van köztök.
Mutatványok a tárgytalan (a tárgyra nem mutató) igealak személyragozásából.
A magyar nyelv szótára » A szóviszonyító ragokról
Első személy ragozása.Jelentőmód. Jelenidö. Tőalakok a puszta igék: ver, tör, mar (egyes harmadik személy).egyesszám többesszámver-ék; tör-ök; mar-ok; ver-ünk, (tájejtéssel: ver-önk, ver-enk); tör-ünk, stb.Első múlt: a, e raggal, töszemélyek vagy alakok: vére, tőre, mára.vere-ék, verek; mara-ek, marék; vere-enk, verénk; stb.Második múlt: t v.
A bötük felosztása.
A magyar nyelv szótára » A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése.
A hangok és így a bötük is önhangzók vagy mássalhangzók. A szokott jegyű önhangzók időmértékre nézve: a) rövidek: a, e, ě, i, o, u, ö, ü, b) hosszúk: á, é, í, ó, ú, ő, ű. 1) A rövid a szabatosan megkülönböztetve a köz beszédben is kétféle kiejtésü volna.
Birtokos £, éi és ék.
A magyar nyelv szótára » A szóviszonyító ragokról
Ez két elemből áll, ú. m. a birtoktárgyra visszamatató a- vagy «-böl, és a személyremutató 6-ből, mely mint tudjuk a- vagy e-re rövidül, tehát a (vagy e) és e öszveolvadva = é, pl.ez a ház Péteré = ez a ház Péter e-e, mintegy Péter az-ja v. ez-je. így a persza nyelvben is :áni-ó, vagy azdm'-o, szószerént ám. azzá övé v.
Mássalhangzóval kezdödő gyökök és gyökelemek: G
A magyar nyelv szótára » A gyökökről
gab, (1), gabona, gabonás, gabonátlan. gab, (2), v. gáb, hangut. gabos madár (galbula), gáborka, szarkagábor. gacs, gacsaly, gacsos, l. kacs, kacsos. gács, hangut. gácsér, gácséroz. V. ö. kacs, kács. gad, gadócz, halnem, lat. gadus. gag v. gág, lúdhang, gaga, gágog, gágogás. gág, 1) gágó am. tátott száju, 2) gajmó. gagy, hangut.
Ugyanazon szónak többféle érteménye
A magyar nyelv szótára » Második rész
Az emberi észjárás valamint a fogalmakat, úgy azok hangképeit is rokonítani szokta, vagyis, amelyek bizonyos közjegyben egyeznek, s ennélfogva egynemű fogalom alá vonhatók, ugyanazon szóval fejezi ki. Ez esetben az értelmezés föladata a rokonértemények észtani öszvefüggését, illetőleg származási egymásutánját és rendét eléadni.

217 cikk | 8 / 22 oldal