Bevallom becsülettel félek az ünnepektől.Talán azért mert strapás,talán azért mert beteg vagyok.Mindenesetre halálosan kimerülök mire vége szakad.Viszont nagy öröm is számomra mert együtt a család,egy kivételével.Sajnos az egy szem lánykám elhunyt 38 évesen rákban.3 gyerek maradt utána.Az unokák itt vannak minden hétvégén mert örülnek ha kiszabadulnak a város rengetegéből.Szóval ők itt lesznek és a két fiam is.No meg pár testvér talán.Oly jó mikor együtt vagyunk és látom az örömöt az arcokon főleg mikor ajándékozás van.Minél idősebb vagyok,egyre jobban tör elő bennem az érzelmek világa.Ha egy unokám vagy gyerekem nagyon örül netán beteg,én képes vagyok elsírni magam.Szeretem őket....Nagyon!Milyen érdekes annak ellenére hogy félek a nagyobb ünnepektől olyannyira hogy előtte legalább két éjszakát nem tudok végig aludni,oly aktívan sütök-főzök,takarítok mintha az életem múlna rajta.Szeretem ha ünnepkor minden pikk-pakk és elégedettséget látok az arcokon.Most is így leszen.Gyere Karácsony én felkészülve várlak!
