TIZENHÁROM ÉV UTÁN IS SZERETLEK… Terikémnek Névnapjára.   Tizenhárom év után is Szeretlek, Mert a szíved már Örökre az enyém.

                FÉRFI PISZOÁR FELETT… Egy Gyulai Hotelben láttam a képet.

vasárnap, 2011. július 17. 09:43 Elérkezett a pillanat, amit annyira vártunk valamennyien és lezárhattuk életünk, ránk kényszeríttet szakaszát. Ami visszatekintve nem volt unalmas, azonban annál fölöslegesebb! Mindenki levélírással lett elfoglalva, hogy idejében megérkezhessen a civil gúnyánk.

               LUDAIM, LUDAIM… Matyi dala   Ludaim, ludaim, szépséges ludaim, Nekem mindennap hűséges barátaim. Induljunk el megint ki a legelőre, Illatos füvet csipkedni a mezőre, Ahol a bőség asztala meg van terítve Számotokra ma is, menjünk hát sietve!   Ludaim, ludaim, szépséges ludaim, Nekem mindennap hűséges barátaim.

Csak kevés dolog van, ami igazán értékes; csak kevés dolog az, ami igazán fontos.
Amikor az ember végképp megundorodik minden divattól, amikor megunt játékká
válik minden kedvtelése, és eltékozolt időnek érzi eddigi életét, elfordul a világ felszínes sokoldalúságától. A világ csak annak változatos, ki az emberi teremtés talmi kavargásának csodálatában leli kedvét ¬- kit nem a folyó enyhet adó, tiszta vize éltet, hanem a víz tükrén csillogó kérészéletű fénytünemények kacér, ámító játszadozása.
A fa, melynek árnyékában ülök, mit sem tud erről. Végzi, ami rámérettetett.
A nedvek öntudatlan keringése összeköti az eget és a földet, gyümölcsöt ejt az arra tévedő vándor maszatos kezébe, enyhet ad a tikkasztó, júliusi kánikulában, lélegzete balzsam a porral tel tüdőnek, lombja madarak szállása, a levelek susogása altatódal a megfáradt léleknek.

A fa hallja Isten szavát..

                NINCSEN MÁR  NÉKEM KÖNNYEM.   Ha nékem könnyem volna, Teérted mindig folyna Ó, drága szép hazám! Nehéz kínod felett Nem látok hű szívet. Minden zúg mostohán.   Nincsen már nékem könnyem, Szomorún elvesztettem, Mikor hazám veszett. Mint téli fa, árván Zokog szívem táján Fájó emlékezet.     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály, 1954.

Szégyen, hogy milyen rég nem látogattam magam. Hiányérzetem lett.
Aktívnak kell lennem. Ott' olvastam és persze válaszoltam, hogy ez fontos.
Kevés a betűidő. Mérik. De ez nem fontos. Teljességgel lehetetlen dologra vállalkozom, mint alvállalkozó. Ez a tisztség megbecsülendő. Tudom.
Most itt fogom hagyni magam, bármennyire is fogom a szegílyt, nem maradhatok.
Légy türelmes!
Hogy hol jelenjen meg, amit magamnak írtam? Itt!

Sylvester Stallone akar lenni. A3-as méretű (30x42cm) grafit rajz

   Teltek a hétköznapok, egyik a másik után, annyira se volt időm, hogy belenézzek a tükörbe, így már értem a lényegét annak a kifejezésnek, hogy nem látom a fejemet a munkától.    Szóval az egyik ilyen reggelen az történt, hogy találtam a postaládában egy kis papírfecnit.

              „HA A SAROKNÁL A NŐ VISSZANÉZ, UTÁNAMEGYEK.” Avagy, mikor a Járőrparancsnok becsajozott. Pápai katonai emlékeimből 1966 – 68.        Több írásomban is megemlékeztem már azokról az időkről, mikor úgynevezett Tényleges katonai szolgálatomat töltöttem Pápán, a Repülőtéren az RT 10 – es (Rádiótechnikai Ezred) alakulatnál.