SZÜLETÉS ÉS EGY KIS ELŐREUGRÁS A TÖRTÉNELEMBEN. Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő: „Hol van már a paraszt” - című életrajzi kötetéből.   „1914. szeptember 3 – án születtem Bakonyszentkirályon. Akkor már javában folyt az első világháború. Júniusban kezdődött, édesapámat augusztusban vitték be.

                DOBAI ŐZIKE ÉS ÉDESAPÁM…   Dobai őzike és Édesapám Barátkoznak egymással egy szép napon Ezerkilencszázhatvannégyben, azám, Mikor egy ideig nem szántásokon   Munkálkodott az ekeszarva mellett, Hanem a Szanatóriumban pihent.

                GYÖNYÖRKÖDŐ GÓLYAPÁR  FÉSZEK SZÉLÉN…   Gyönyörködő gólyapár fészek szélén Álldogálva csillogó szemmel figyel. Fiókáik összebújva közepén Gubbasztanak, nem törődve szülőkkel.

             A MAGYAR NEMZET FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATA… Debrecen, 1849. április 14–19. A Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozata Egykor Elfogadtatott Százhetven Évvel ezelőtt Debrecenben. Manapság hogyan vélekedik hálás - hálátlan utókor, Nehéz ma már kideríteni kétezer tizenkilencben.

                SZAROS FARKÚ „JEMPI” TIZEDES, Azaz meztelenre vetkőztetve vegzált bennünket lopások miatt. Életképek katonaidőmből.      Többször írtam már azokról az időkről, amikor két év húsz és nap alatt hol vidámabban, néha nem annyira, de mégis zajlott az élet Pápán az RT – 10 – es alakulatnál.

Tisztelt hölgyeim és uraim, Tekintetes karok és rendek; kiknek neve előtt a dr. azt jelenti, hogy jogi stúdiumokat hallgattak. Rossz hírem van.   A doktori nem a végső vizsga. Nagy Endrével szólva: révnek rév, de nem érkező.

A4-es méretű grafit rajz

vasárnap, 2011. július 17. 09:43 Elérkezett a pillanat, amit annyira vártunk valamennyien és lezárhattuk életünk, ránk kényszeríttet szakaszát. Ami visszatekintve nem volt unalmas, azonban annál fölöslegesebb! Mindenki levélírással lett elfoglalva, hogy idejében megérkezhessen a civil gúnyánk.

Csak kevés dolog van, ami igazán értékes; csak kevés dolog az, ami igazán fontos.
Amikor az ember végképp megundorodik minden divattól, amikor megunt játékká
válik minden kedvtelése, és eltékozolt időnek érzi eddigi életét, elfordul a világ felszínes sokoldalúságától. A világ csak annak változatos, ki az emberi teremtés talmi kavargásának csodálatában leli kedvét ¬- kit nem a folyó enyhet adó, tiszta vize éltet, hanem a víz tükrén csillogó kérészéletű fénytünemények kacér, ámító játszadozása.
A fa, melynek árnyékában ülök, mit sem tud erről. Végzi, ami rámérettetett.
A nedvek öntudatlan keringése összeköti az eget és a földet, gyümölcsöt ejt az arra tévedő vándor maszatos kezébe, enyhet ad a tikkasztó, júliusi kánikulában, lélegzete balzsam a porral tel tüdőnek, lombja madarak szállása, a levelek susogása altatódal a megfáradt léleknek.

A fa hallja Isten szavát..

Szégyen, hogy milyen rég nem látogattam magam. Hiányérzetem lett.
Aktívnak kell lennem. Ott' olvastam és persze válaszoltam, hogy ez fontos.
Kevés a betűidő. Mérik. De ez nem fontos. Teljességgel lehetetlen dologra vállalkozom, mint alvállalkozó. Ez a tisztség megbecsülendő. Tudom.
Most itt fogom hagyni magam, bármennyire is fogom a szegílyt, nem maradhatok.
Légy türelmes!
Hogy hol jelenjen meg, amit magamnak írtam? Itt!