GYÖNYÖRŰ FELKELŐ NAP  AZ ABLAKBÓL…   Gyönyörű felkelő Nap az ablakból, Amely reggelemet bearanyozza.

             HOL VAGYTOK MANAPSÁG  JÓ „PIRÉZEK?”,   Hol vagytok manapság jó „Pirézek?”, Lassacskán elfogynak a Magyarok! Mostanában akármerre nézek, Veszeksző polgárokat láthatok, Akik kirekesztően beszélnek Azokkal, akik ma nem azt vallják Amiről ők ódákat mesélnek, Ezeket ellenségüknek tartják.

                TÜNDÉREK LEBEGNEK  TÉRBEN, IDŐBEN…   Tündérek lebegnek térben, időben, Kecses táncot járnak, szárnyak suhognak, Mikor a tisztás felett az erdőben Nevetgélve, szálldogálva játszanak.   Szépen zöldell az erdő, a virágok  Teljes pompájukban kitárulkozva Beterítik a földet.

                HAZÁTLANUL.   Isten, aki a mennyben lakozol, Kinek hatalmát egész föld csodálja, Aki úr vagy a földön, tengeren, Nap, hold megáll, úgy hallja szód. Uram könyörgöm kínban, nyomorúságban, Édes hazámtól óh, messze, messze, Drága Hitvesem, drága kis fiamhoz Utam szent kezed vissza vezesse.

                „A TÚRÓS FASZODAT ÉDES FIAM!”, Avagy, Váradi százados Főügyeletes tiszt vezetésével is jó volt szolgálatban lenni.      A hosszú évtizedek alatt, mióta leszereltem a katonaságtól, egyre – másra jönnek elő a különféle sztorik velünk kapcsolatban és természetesen ehhez kapcsolódóan az elöljáróink is, akiket megkedveltünk a két év húsz nap alatt.

Tisztelt hölgyeim és uraim, Tekintetes karok és rendek; kiknek neve előtt a dr. azt jelenti, hogy jogi stúdiumokat hallgattak. Rossz hírem van.   A doktori nem a végső vizsga. Nagy Endrével szólva: révnek rév, de nem érkező.

vasárnap, 2011. július 17. 09:43 Elérkezett a pillanat, amit annyira vártunk valamennyien és lezárhattuk életünk, ránk kényszeríttet szakaszát. Ami visszatekintve nem volt unalmas, azonban annál fölöslegesebb! Mindenki levélírással lett elfoglalva, hogy idejében megérkezhessen a civil gúnyánk.

Csak kevés dolog van, ami igazán értékes; csak kevés dolog az, ami igazán fontos.
Amikor az ember végképp megundorodik minden divattól, amikor megunt játékká
válik minden kedvtelése, és eltékozolt időnek érzi eddigi életét, elfordul a világ felszínes sokoldalúságától. A világ csak annak változatos, ki az emberi teremtés talmi kavargásának csodálatában leli kedvét ¬- kit nem a folyó enyhet adó, tiszta vize éltet, hanem a víz tükrén csillogó kérészéletű fénytünemények kacér, ámító játszadozása.
A fa, melynek árnyékában ülök, mit sem tud erről. Végzi, ami rámérettetett.
A nedvek öntudatlan keringése összeköti az eget és a földet, gyümölcsöt ejt az arra tévedő vándor maszatos kezébe, enyhet ad a tikkasztó, júliusi kánikulában, lélegzete balzsam a porral tel tüdőnek, lombja madarak szállása, a levelek susogása altatódal a megfáradt léleknek.

A fa hallja Isten szavát..

Szégyen, hogy milyen rég nem látogattam magam. Hiányérzetem lett.
Aktívnak kell lennem. Ott' olvastam és persze válaszoltam, hogy ez fontos.
Kevés a betűidő. Mérik. De ez nem fontos. Teljességgel lehetetlen dologra vállalkozom, mint alvállalkozó. Ez a tisztség megbecsülendő. Tudom.
Most itt fogom hagyni magam, bármennyire is fogom a szegílyt, nem maradhatok.
Légy türelmes!
Hogy hol jelenjen meg, amit magamnak írtam? Itt!

Sylvester Stallone akar lenni. A3-as méretű (30x42cm) grafit rajz