csütörtök, 2023. február 2. 11:35, Nézettség: 1

                VIRÁGHAJAS PRÓBABABA          Nagyon sok furcsasággal találkoztam már az életem során. A képzelőerő kimeríthetetlen dolgok kitalálására sarkallja az embereket akkor, mikor másokat meg akarnak hökkenteni, vagy pedig kitűnni valamivel közülük. Láttam már mini halastavakban műhalakat úszni, hatalmas magán kastélyok parkjában kerti törpéket parádézni.

szerda, 2023. február 1. 15:27, Nézettség: 4

              A „ZSOZIRISZ” OLDALÁN VALAMIKOR… Köszönöm szépen „Zsozirisz”.   A „Zsozirisz” oldalán valamikor Jó volt olyan közösséghez tartozni, Hol írhattunk bármiről, de semmikor Nem is szabadott rendbontónak lenni.   „Zsozirisz” ha ilyet tapasztalt, gyorsan Kizárta azokat, akik ezt tették.

vasárnap, 2023. január 29. 13:48, Nézettség: 7

                ELFELEJTETT EMLÉK   Emlékszel egy régi éjszakára? Lágy zene omlott – táncra kértelek. Hold csillant a terem ablakára – S mint égi tündért, lágyan vittelek.

szombat, 2023. január 7. 11:20, Nézettség: 19

              MIKOR MÉG TÉLEN ESNI SZOKOTT A HÓ   CSILINGELŐ KICSI SZÁNKÓ…   Csilingelő kicsi szánkó hejhó! Szélsebesen húzza azt két pej ló. Gyereksereg fénylő arccal nézi, Vidám hangon odaszólva kérdi:   Felülhetünk szép lovacskák hejhó? Uccu neki gyertek! Szól a két ló. Szép sorjában sorra kerül Palkó, Emese meg Zsuzsa és a Jankó.

kedd, 2023. január 3. 14:42, Nézettség: 18

                „A TAS JELENTI! MEGÍRKEZTÜNK NÍMETORSZÁG TÉRSÉGIBE. SZÍP ITT MINDEN, SZÍPEK A MARHÁK ÉS MÉG KAPHATÓ PÁNCÉLÜMÖG IS”      Valamikor hajdanában, danában, 1945 – 92 között volt egy általam is nagyon kedvelt szatirikus hetilap, a „Ludas Matyi”, amely akkoriban, hosszú évtizedeken keresztül, talán az egyetlen vicclap volt, vagy lehetett Magyarországon.

szerda, 2022. szeptember 21. 09:27, Nézettség: 186

Eléggé sok magyar él Németországban, és nem egyszerü meghatározni, hogy Németországban mennyi marad a bruttó jövedelméből az adók és a társadalombiztosítási járulékok után.

hétfő, 2022. augusztus 15. 02:39
fö i
péntek, 2022. július 1. 12:30
Köznapi magatartásunkat vágyaink szi­matja irányítja, jobbra, balra, föl, alá, asze­rint, hogy az alkalom szele honnan fú; csak a megkívánás pillanatában tudjuk, hogy mit akarunk, s oly változékonyak vagyunk, mint az a bizonyos állat, amely környezetének színéhez alkalmazkodik. Hol elhatározunk valamit, hol elejtjük; máskor meg vissza­pártolunk hozzá: csupa ingadozás, követke­zetlenség. Nem megyünk, hanem sodródunk, mint amit visz a víz: olykor szelíden, olykor vadul, aszerint, hogy az ár haragos-e vagy csöndes.
kedd, 2020. június 9. 10:26, Nézettség: 867

   Furcsa egy világ volt az én gyermekkoromban, mert csak arra emlékszem, hogy mindenért sorba álltunk. Erősen cifrák voltak azok a sorok, sok mindent megtudhatott az ember, ha a fülét jól hegyezte. Halványan derengő emberarcokat láthatott csupán, meg vastag posztókabátokat, s a tetejükből felszálló lehelletpárát.

107 blog | 1 / 11 oldal