hétfő, 2024. március 18. 10:08,
Nézettség: 5
HOGY SZÁLLNAK AZ ÉVEK, HUSZONNYOLC ÉVES… Dávid unokám születésnapjára. Hogy szállnak az évek, huszonnyolc éves Lettél immár, három ikszhez oly közel. kedd, 2023. december 19. 12:13,
Nézettség: 52
GYÖNYÖRŰ, ERDŐK KIRÁLYKISASSZONYA… Gyönyörű, erdők királykisasszonya Barna Maci testőrével sétálgat A behavazott birodalmában ma, Amikor más épp meleg zugot kutat. Halvány mosoly az arcán, nem is fázik Mert azt is tudja, hogy a testőrkéje, Hűséges Macija mindig vigyázik Szép úrnőjének testi épségére. vasárnap, 2023. december 17. 10:12,
Nézettség: 54
FAVÁGÓK DALA Erdőben élünk, favágók vagyunk, Susogó fák közt szépet álmodunk. Vadvirág nyíl, vagy ha tél havaz, Kedvünk virágos, kedvünk ugyanaz. Gyere közénk, várunk tárt karokkal, Miénk az élet – és a büszke dal. Olyan szép itt a fejsze – kattogás! Rajtunk kívül nem érti senki más. szerda, 2023. június 14. 12:19,
Nézettség: 204
ALACSONY BARNA KATONA FELEMÁS CIPŐBEN. Boldog „Békeidők” Pápai katonáskodásom idejéből 1966 – 68 között. Pár nappal ezelőtt az egyik TV csatornán ismét levetítésre került egy régi kedven filmem, ami 1972 – ben készült. Címe a következő volt: „A magas szőke férfi felemás cipőben”. A főszereplője Pierre Richard nagyszerű francia színész játszotta. szerda, 2022. szeptember 21. 09:27,
Nézettség: 413
Eléggé sok magyar él Németországban, és nem egyszerü meghatározni, hogy Németországban mennyi marad a bruttó jövedelméből az adók és a társadalombiztosítási járulékok után. péntek, 2022. július 1. 12:30
Köznapi magatartásunkat vágyaink szimatja irányítja, jobbra, balra, föl, alá, aszerint, hogy az alkalom szele honnan fú; csak a megkívánás pillanatában tudjuk, hogy mit akarunk, s oly változékonyak vagyunk, mint az a bizonyos állat, amely környezetének színéhez alkalmazkodik. Hol elhatározunk valamit, hol elejtjük; máskor meg visszapártolunk hozzá: csupa ingadozás, következetlenség. Nem megyünk, hanem sodródunk, mint amit visz a víz: olykor szelíden, olykor vadul, aszerint, hogy az ár haragos-e vagy csöndes.
kedd, 2020. június 9. 10:26,
Nézettség: 1178
Furcsa egy világ volt az én gyermekkoromban, mert csak arra emlékszem, hogy mindenért sorba álltunk. Erősen cifrák voltak azok a sorok, sok mindent megtudhatott az ember, ha a fülét jól hegyezte. Halványan derengő emberarcokat láthatott csupán, meg vastag posztókabátokat, s a tetejükből felszálló lehelletpárát. |
A LELKEM ABLAKÁT… Emberként érezve, A lelkem ablakát sarkig kitárva Tekintek fel az Égre olyan áhítattal, Amilyennel csak tudok. Gondolataim Szárnyalnak, repülnek oly sebesen, hogy Elérhessék az elérhetetlen dimenziók bezárt, Lelakatolt kapuját is.