Archívum

                GYERTEK VIGASZTALNI   Jöjjetek el hozzám ma este bús – szépen, Csordultig a pohár, megtelt már egészen. Gyertek vigasztalni valami új – széppel, Táncoló magyarral, szabad levegővel.   Gyertek csak, gyertek csak, van egy pohár borom, Elástam a földbe, régen takargatom. Ami elő maradt – hiába kiáltok – Röhögve, bögréből isszák az Ivánok.

                „MIKOR SÜLDŐFORMA LEGÉNY LETTEM, ÉN IS ELJÁRTAM ÖLFÁT VÁGNI  ÉDESAPÁMMAL A GRÓF ERDEJÉBE.”   Részletek Édesapám, Nagy Bálint Bakonyszentkirályi parasztköltő: 1990 – ben megjelent, „Hol van már a paraszt” – című életrajzi kötetéből.     „Mikor süldőforma legény lettem, én is eljártam ölfát vágni édesapámmal a gróf erdejébe.

                TAVASZ KÖSZÖNTÉSE   Mint tékozló gyermek sok év után Anyja ölére, ha visszatérhet: Tavaszi zenében hadd omoljak Karjaidba gyönyörű Természet.   Fáradt vagyok, - úgy megvert az élet, Szívemből csak egy tépett rongy maradt. Legyen szabad a tavaszt dicsérnem Békéltető, halkcsendű ég alatt.

                GYÖNYÖRŰ TERMÉSZET   Úgy imádlak gyönyörű Természet, Benned látom a nagy Istenséget. Erdő, völgy virul, minden fa virág; De szépek vagytok! – szívem felkiált.   A hegygerincek erdős vonalát, Gyümölcsösöket, rétet, rózsafát Magasztalni már kifogyott dalom – Halk zene ébred Isten – ujjakon.   Aki adta, gyertek Őt imádni.

                KELJETEK FEL!   Keljetek fel, és menjünk magyarok! Támadjanak fel ősi, nagy idők. Szálljanak ki hüvelyből a kardok És induljanak meg a temetők… Jöjjön minden – és jöjjön mindenki! Lehel harsogtat, tárogató szól. Legyen újra szabad és szép egünk, Verjük ki az idegent hazánkból.     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály, 1953. VI. 25 – én.  

                ELFELEJTETT EMLÉK   Emlékszel egy régi éjszakára? Lágy zene omlott – táncra kértelek. Hold csillant a terem ablakára – S mint égi tündért, lágyan vittelek.

                RÁKÓCZI   Hosszú századoknak viharos egéről Világol egy csillag tündöklő sugara. Elmúlt bús időknek hajnal ébredésén Ragyogott s letépte zord idők fuvalma.

                MI LESZ ITT…   Mi lesz itt, ha egyszer megindulnak A magyar erdők, a magyar hegyek…? Alföldi rónán, ha gátat törnek A nagy folyók és lesznek tengerek –   Lesz – e idő majd a gondolatra! Ki áll meg a szörnyű, drága vészben? Mindenét elhányva, napkeletről Vissza mer – e nézni az idegen.

                ÉJI KERINGŐ   Ó, drága éjben drága csend, Csillagok égnek odafent. Édesen suttog a szellő – És lágyan sír egy keringő.   Forrón megdobban a szívünk, Mint álom, halkan repülünk. És égő vágyunk elragad, Túl, ahol nincs már gondolat.   Már érzünk szép mesét, csodát… Ámor zengeti dallamát. Már nemsokára fent leszünk… Mint álom, szállunk, repülünk.

                A TESTVÉR SZAVAI NAGY GYULÁRÓL Részletek Nagy Bálint: „Hol van már a paraszt” című életrajzi kötetéből   „… Ketten voltunk gyerekek otthon, mert Gyula bátyánk kollégiumba ment Pápára. Ő volt a legidősebb gyerek, és fölfigyeltek rá a tanítók. A falusi papoknak a Dunántúlon ki volt adva, hogy a tehetséges gyerekeket irányítsák Pápa felé.