A BAKONY FIA   Itt születtem a Bakony ölében, Ringó erdők tenger közepében Hol a patak csordogál csendesen, Fenyveserdők zuhogó mélyiben.   Te vagy Bakony dúlt szívem reménye, Szépségedtől lelkem áthevülne. Csalogány zengi tavasz dalát, Zord tetőkről szemem jövőbe lát.

                UTOLÉRT AZ ISTEN   A vétkeimet sokáig vittem- Ma Tenálad utolért az Isten. Idáig csak éltem alig – élve, Bűnök útján száguldtam vesztébe.   Hiába való lázas szerelmek Elragadtak - és vittek, kergettek… Húzzatok szívembe véres ekét, Én rontottam el sok lány életét.   Áldalak, ha még áldani tudlak, Megmaradtál szépnek – és szép Másnak.

                TEREMTS ÚJ VILÁGOT   Uram, hol van itt az élő virág, A földnek hova lett az illata? Kis, fénytelen bogárkák zümmögnek, Apró porszem tör föl a magasba.

            KESERGŐ   Nincs már földem, nincsen lovam, Idegenné lett a falu határa. Én meg csak úgy bánatomban Néha, néha betérek a kocsmába. Ha a cigány hegedűje Elzokogja azt a régi szép nótát, Az én szívem összetörve Siratja az elvesztett boldogságot.   Eldobtam a szabadságot, Szegénységet kaptam érte cserébe.

              TÉLI TÁJON   Elmereng a szemem Csendes téli tájon, Odalent a völgyben Kis falumat látom. Havasan, szelíden, Égbe nyúl a tornya, Sok fehér házikó Szépen körül fogja. Távolabb oly szépen Erdős hegy fehérlik, Majd öreg Csesznekvár Havas orma látszik.

                EGY KIS BÉKESSÉG A DONI HARCOK KÖZÖTT. Részletek Édesapám, Nagy Bálint parasztköltő: „Hol van már a paraszt” – című életrajzi kötetéből   „Volt egy érdekes esetünk, ami háborúban szinte nem is hihető el. A Donnál elromlott egy csomó löveg, ágyú. Ezeket vissza kellett hozni 100 km – re, Sztarij Oszkolba. Ebben a városban volt egy magyar ágyújavító műhely.

                EGY TÉVELYGŐHÖZ   Te, aki hitedet megtagadtad, Vakon rohantál múló semmiért – Eldobtad az Anyaszentegyházat, Megadta – e az új hit mit ígért?   Nem találtad meg a boldogságod, Bárhogy akarod, messze a kereszt. A lelked egy megzavart óceán, Nem tudod, hogy Istened hol keresd.   Visszahoz a betlehemi csillag, De nézd, feléd már hidegen ragyog.

              EGY RÉGI PUSZTÁN   Vadon jár a szél, a fákat fújja, Nekem mégis, de szép ez a puszta! Mintha…mintha újra ifjú lennék – Jaj, lelkembe zokog minden emlék! Virág nyílott egykor, rég szívemen S itt tépte le az első szerelem.   Hányszor jöttem, - alkony ült a pusztán, Édesen szóltál, mintha hallanám.