BAKONYI TÉL   Havas zord hegytetők ölén borong a Nap, Nem zeng most csalogány a téli ég alatt. Búvó helyén van az erdő minden vadja, Elvétve egy – egy őz csendet tör a hóba. A téli erdőket most ember nem járja   Oly gyönyörű itt a Természet világa. Nagy hóvirágos fák mintha nászt ülnének – Oly magasra nőttek – s zordan felségesek.

                A BAKONY   Hív a Bakony hegyes – völgyes tája, Érzelmeim álmodó hazája. Hazatérek esti alkonyatkor Vadregényes virágos falumba. Örülök és áldom a teremtőt, Hogy itt ringott bölcsőm a Bakonyba.   Áhítva várok csendes ünnepet, Elbolyongom a várt s a hegyeket. Vadvirágos zöld lombos erdőkön Mélyen dőlök természet ölébe.