VESZPRÉM   Kérni mentem illő alázattal, Szívemben nagy, forró lobogással. -S fagyos jégcsap dermedt a szívekre falaid akkor nem fogadtak be. Nem nyílt kapu és üdv se szállt felém, Mégis, dalolva tovább mentem én. Pedig szép vagy, szép selyem a ruhád, Van hegy – völgyed, várad, romantikád.

                ÉNEK ELESETT VÁRAKRÓL 1959 – BEN.   A várak elestek, Új janicsárok tombolnak. Nagy hasú új basák, Átkos pogány kezek Testét halott magyaroknak Nagy halomra hányják.   Ifjú szüzek sírnak: Korán letépett virágok. -S szállnak a lófarkak. Amerre vágtatnak, Rothadt szívű janicsárok, Udvarok kihaltak.   Ledöntve van minden.