ŐSZ A ZÖRÖG – TETŐN   Magas tető, borongó hegyvilág, Síró szélben beszélgetnek a fák. Úgy sírnak bele a szívembe, mint Lágyan búgó templomi orgonák.   Megremeg egy óriásfa ága És egy tépett őszi lomb nyárt sirat Én megállok kiégett magammal… Még visszanéz, aztán leszáll a Nap.

                LOPOTT A BÍRÓ.   Hajnal dereng a falu felett, A fákon rügyek, friss virágok. Házakban itt-ott ébredeznek, De nem gyujtnak lámpavilágot.   A bíró egy házból kioson, Hónaljához szorít valamit. Lopott… terhét riadtan viszi – Odafent meg a csillag világít.

                ŐSZ   Nézem a kertek hervadt virágát, Hallgatom a bús ősz zokogását. Letépett levelek, hogy szaladnak, Fénye gyengül már az őszi Napnak. Dél felé húznak már a vadlibák, Közülük egy – egy fájón felkiált. Hová lett a sok éneklő madár -? Szívem, örökre itt hagyott a nyár?     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály