A REFORMÁCIÓ NÉGYSZÁZÉVES JUBILEUMÁRA   Öröm zendüljön ma a szívekbe, Táruljon ki forrón itt minden kar, Zsoltárt zengjen ma nagy Istenének Aki kálvinista itt – és magyar. Hitünk lángja négyszáz éve gyúlt ki És átzúgott a bús magyar hazán. Szétzúzta a lelkek rabláncait, Új fény jelent az ég boltozatán.

                ŐSZ A TEMPLOMI HÁRSAKNÁL   Már hullanak a templomi hársak, Az utca kövén őszi szél sikolt. Jaj, vége szakadt a nyári násznak – Valaki a szívemből szakított.   A Hold fényét zord felhő tépi szét. Egy csillag néz az égen reszketőn, Majd tűzbe vonja lobogó ívét És valahol leszáll a hegytetőn.

                DUNÁNTÚLI KÉK ÉG ALATT   Dunántúli kék ég alatt Lágy dombok ölében Fenyőszagú kis bölcsőmben Itt ringattak régen.   Akár merre kóboroltam A széles világban, Édes ízű álmaimmal Mindig visszavágytam.   Majd ha a Teremtőhöz Haza száll a lelkem Fenyőszagú dombok alá Temessetek engem.     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály  

                TISZTA LEGYEN A DAL   Örökségül hagyom, ne felejtsétek, Tiszta legyen a dal – és az ének. Az élet úgy szép, ha szép a beszéd, Ha lágy vízen álmodik a kerék. És mondhatjuk, megérkeztünk – talán – Akkor lesz majd édes gyümölcs a fán, Ha majd újra ereszt szép gyökeret Minden ember szívén a szeretet.     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály  

                MIÉRT VAN   Miért van, ha az őszi hervadás Fájón hullik a falevelekre, A tűnő nyár után vissza nézve Az ember mindig sírva szeretne…   Miért van az, ha halk zokogással Eliramlanak az édes évek, Késő bánat kopog az ablakban, Az ajkunkon megszakad az ének…?   Miért van az, ha dermedt az idő, És édes méz nincs már a virágban, Szívünket bánat mé...