ŐSZ A TEMPLOMI

HÁRSAKNÁL

Már hullanak a templomi hársak,

Az utca kövén őszi szél sikolt.

Jaj, vége szakadt a nyári násznak –

Valaki a szívemből szakított.

A Hold fényét zord felhő tépi szét.

Egy csillag néz az égen reszketőn,

Majd tűzbe vonja lobogó ívét

És valahol leszáll a hegytetőn.

Elhallgatom könnyezve, sokáig

Ezt a zokogó őszi muzsikát –

Átnyúl hosszan a templom faláig

A hős – szobor – s titokban jajt kiált.

-Szakadjon el a szívemnek húrja,

Úgy sírjatok hársak levelei.

De jó volna most így őszbe hullva –

De jó volna örökre elmenni.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály