ŐSZ A TEMPLOMI
HÁRSAKNÁL
Már hullanak a templomi hársak,
Az utca kövén őszi szél sikolt.
Jaj, vége szakadt a nyári násznak –
Valaki a szívemből szakított.
A Hold fényét zord felhő tépi szét.
Egy csillag néz az égen reszketőn,
Majd tűzbe vonja lobogó ívét
És valahol leszáll a hegytetőn.
Elhallgatom könnyezve, sokáig
Ezt a zokogó őszi muzsikát –
Átnyúl hosszan a templom faláig
A hős – szobor – s titokban jajt kiált.
-Szakadjon el a szívemnek húrja,
Úgy sírjatok hársak levelei.
De jó volna most így őszbe hullva –
De jó volna örökre elmenni.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály