A VÁNDORMADÁRHOZ.   Azt hittem, már nem térsz vissza hozzánk, Éneked, szíved máshol zengeted; Ahol égig nőnek a pálmafák, Susogóbbak talán a levelek…?   Meghoztad hozzánk énekes szíved. Erdő – völgy virul, úgy – e szép hazánk? Ezt az egész világon nem leled – Köszönt a bérc, az erdőkoronák.     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály, 1955  

                CUHAVÖLGYI BOLYONGÁS   Apámmal bolyongtam itt először. Uzsok hőse most újra köszöntlek Cuhavölgyből – tudom hogy fáj hazád; Várak, hegysor, a bujdosó kövek…   Ott gyöngyvirág és amott rózsalomb Sziklasor, túl horpadozó hegyek; Kőkereszt áll a szikla tetején Alatta hullámok lépegetnek.