Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki... újjászült minket Jézus Krisztusnak a... feltámadása által élő reménységre... (1Pt 1,3)
A szakemberek azt mondják, hogy a sok öngyilkosság oka a reménytelenség. Vagy nincs semmilyen megalapozott távlat az emberek előtt, vagy pedig csalódtak olyan elképzeléseikben, amelyeknek nem volt alapjuk. Erről írja Csokonai Vitéz Mihály:
Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol untalan.
Ezzel szemben Isten a benne hívőknek egészen bizonyos jövőt készített. Az ő ígéretei igazak, s Jézus Krisztus feltámadásával megalapozta a jövőnket. Péter apostol ebben a levélben részletesen leírja: mi várjuk Jézus második eljövetelét, de addig is örömmel végezzük a munkánkat, sőt így vállaljuk Jézusért még a szenvedéseket is. Mert sohasem csupán a pillanatnyi körülményeinkre nézünk, hanem túllátunk azokon a mi Urunk ígéreteire. Mivel biztos jövőnk van, nem szédítenek meg a pillanatnyi sikerek, és nem csüggesztenek el a pillanatnyi kudarcok, hitünk az örökkévalóságban gyökerezik, s ezért kiegyensúlyozott az életünk.
Olyan a Krisztusban reménykedő ember élete, mint egy mélyen gyökerező fa, ami bírja a viharokat, sőt közben megtermi még a szeretet gyümölcseit is - ahogy az ige folytatásában írja.
Az élő Krisztus nemcsak a jelen megpróbáltatásai közt biztos támasz, hanem tudjuk azt is, milyen gazdag örökséget készített el az övéinek amit senki el nem vehet, ami örök értékű kincsekből áll. Akinek ilyen biztos a jövője, az örömmel él a mában.
Ismerem-e ezt a reménységet, és él-e ez a szívemben?
