Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik..., megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?" (Jn 5,6)
Jeruzsálemben a városfalon kívül volt egy gyógyforrás. Mivel időszakos forrás volt, építettek egy medencét, amibe felfogták a vizét. Ekörül sok beteg volt gyógyulást remélve. Egyikük már 38 éve feküdt ott, de segítség nélkül nem tudott bemenni a vízbe. Tőle kérdezte ezt egyszer Jézus: akarsz-e meggyógyulni?
Az ember nem válaszol, panaszkodik, kesereg, hogy nincs segítsége. Jézus csak ennyit mond neki: kelj fel és járj! És meggyógyult a beteg.
Találó kép: a fényes nagyváros mellett nyomorultak sokasága, akik megoldásra várnak. A látványos technikai haladás mellett súlyos problémák sokasága, amelyeket nem tudunk megoldani. Sokféle emberi erényünk, értékünk mellett sötét indulatok, emlékek, félelmek, bűnök sokasága a szívünkben, amelyektől nem tudunk szabadulni.
Ide jött el Jézus. Kérdése nagyon fontos, mert aki erre igennel válaszol, az elismerte, hogy beteg, nem tud magán segíteni, eddig más sem tudott, de ő nem mondott le arról, hogy meggyógyuljon. Talán még egy kis bizalom is van az igenben: ha te tudsz segíteni, tedd meg! Mi mit felelünk ma Jézus kérdésére?
Ez a beteg mellébeszél: nincs emberem, aki bevinne a vízbe. Már akarni sem tud? Vagy pedig csak ez az egyetlen lehetőség lebeg a szeme előtt. Jézusnak azonban számtalan lehetősége van. Végül a szavával, teremtő igéjével gyógyítja meg.
A betegtől csak egy kis mozdulatot kér, annyi bizalmat, hogy tegye meg, amit mond neki: kelj fel! De hiszen ez képtelenség! Ő mégis megteszi. - Értünk is mindent Jézus tett meg.
Csak ezt a kicsi hitet várja amit addig hallottál tőle, tedd meg! És aki addig teher volt, teherhordóvá válik.
