ZÖLD TOLL
A civilizációs fejlődés „hulladékai”
A huszadik század áldásának, csúcstechnológiájának, a gazdaság vezető, úgynevezett húzóágazatának tartott elektronikus ipar helyzete a harmadik évezredbe érve kérdések és megoldandó problémák sorozatát veti fel. Egyik oldalon a szédítő tempó, a szinte évente megújulásra, bővítésre szoruló ismeretek és az ezt szolgáló eszközök találhatók. Másrészt mindaz, amit maga mögött hagy, a természeti és emberi makro- és mikrokörnyezetben okozott, gyakran visszafordíthatatlan átalakulás, változás tapasztalható.
Történelmi távlatok
Történelmi távlatokba visszatekintve, mindig is így volt. Egészen akkortól, amikor az ember magához szelídítette az első négylábú állatot, termőre tudta fogni az első fehérjét is adó gabonát, és ezzel elindította a „civilizációs” fejlődését. S mi az, amit ez a gazdasági modell hátrahagyott ? Néhány ezer év alatt mivé váltak az első földművelésre, öntözéses gazdálkodásra épülő birodalmak területei? Kiszáradt, elszikesedett termőfölddé, elhomokosodott sivataggá.
Később, az északabbra, Európában, a vetésforgóra alapuló mezőgazdasági rendszer is kénytelen volt átalakulni, kettő- és háromnyomásos gazdálkodásra, majd extenziv nagyüzemi gazdálkodásra, amikor a megnövekedett kereslet (konjunktúra) miatt művelés alá vonták a termőterületek nagy részét Az évszázadok alatt lassan elöállt az az állapot, amikor a fölműveléses gazdálkodásra átalakított földterületet már csak a biológiai körforgáshoz nem tartozó, a gazdaság más szektorában termelt, idegen, tápanyaggal tudták termőre fogni a tápanyaghiány miatt.
Az új világrenddel, az úgynevezett „ipari forradalommal” aztán kezdetét vette a természet teljes mértékű kihasználása. Az angliai kézműves manufaktúráktól kezdve, az úgynevezett nehéziparon át egészen a máig. Mindegyik évszázad egy-egy újabb nemzet felemelkedését hozta, és egyúttal egy-egy égető természeti-társadalmi problémát is termelt.
A XVI-XVII. századi angliai gazdasági átalakulás -- amely megteremtette a könnyűipart és elindította a kapitalizmus kialakulását -- elhagyott, legeltetésre használt termőföldeket, és a földjeikről elűzött, városi gettókban élő, nincstelen szegények tömegeit hozta létre.
A történelem megismétlődik, a folyamatok hasonlóak: tekintsünk csak a fejlődő világ nagyvárosai körül hömpölygő bádogvárosokra, ahol olyan nincstelenek élnek, akik a globális természeti károk miatt (erdőirtások, sivatagosodás) szülőföldjükről kénytelenek voltak elvándorolni és szerény megélhetést találni a megapoliszok tövében. Franciaország és Németország felemelkedését, majd máig tartó irányító szerepét annak köszönheti, hogy a XVIII-XIX. században már nem a könnyű, hanem a kialakuló nehéziparba fektetett be, s a gazdaság átalakítása már a gyáripar irányában történt. A technikai fejlődés így elérhető szintje lehetővé tette a természet olyan mértékű átalakítását, hogy a XX. század végére az embernek a természetet nem meghódítania, hanem megvédenie kellett. Mégpedig, saját magától, az embertől. A „maradvány” pedig: a bányászat után visszamaradt „tájseb”, a gyáripar után visszamaradt hulladék, elszennyezett talaj, ivóvíz és levegő.
A KÉPEN A TEMESVÁRI TEMES-BÉGAVÖLGYI VÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULAT PALOTÁJA LÁTJATÓ
