Egy kis jogtörténet.

Tisztelt hölgyeim és uraim, Tekintetes karok és rendek; kiknek neve előtt a dr. azt jelenti, hogy jogi stúdiumokat hallgattak.

Rossz hírem van.

 

A doktori nem a végső vizsga. Nagy Endrével szólva: révnek rév, de nem érkező.

 

Önök közül azok, akik a menekülteket – csak az államhatár átlépése miatt – büntethetővé tevő „csinálmányt „megfogalmazták, előterjesztették, megszavazták, az alapján büntetőeljárást kezdeményeztek, lefolytattak és horibile dictu ítéletet, hoztak; megbuktak a vizsgán.

 

Ez bizony kedveseim szekunda.

 

A menekülteknek ugyanis joguk van a föld bármely országába elmenni, ahol biztonságban érzik magukat.

 

Ez a jog nem újsütetű jog. Ez a jog egy nagyobb csoportjog részeként, azóta illeti meg a menekülteket, amióta elkülönült közösségekben élünk.A történészek és a régészek a megmondhatói hány millió éve.

A nagyobb csoportjog neve; vendégjog. A keresztény magyarországnak üzenem, hogy Lót először a két lányát, majd önönmagát kínálta fel a vendégei védelmében. Lót és lányai életben maradtak, mert vendégei angyalok voltak. De ki tudja azon testvéreink számát, kik életüket adták vendégeik védelmében a kezdetektől napjainkig.

 

Csak két pillanat a történelemből. A jobbágyok menekülése a szabad királyi városokba Európaszerte; a rabszolgák menekülése délről északra az Egyesült Államokban.

Apropó Államok. 1957.-ben az Amerikai Egyesült Államok kormánya a keleti parti kergetőzés helyett – és nem a tüdőgyulladástól félve – megkérdezte az Ausztriában lévő honfitársainktól, kik éreznék biztonságban magukat az államokban és azoknak munkát, otthont adtak.

Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2018. december 30. Szerkesztette: Kovács Gyula
Nézettség: 401


   


Tetszik  


 
 
Kovács Gyula

Blogjai


Archívum