Zeneszöveg

Mielott még fátyol borul a tájra
a szemedre az elmúlás virága
Szirmot bont. A szívedet ne vonzza más
csak megérteni azt, ami arra várt
Mielott a hamvaidnak szél lesz a szárnya
a 24 órából egy perc lesz hátra
Gyujts erot, a szívedet ne vonzza más
csak, véghezvinni azt, ami arra várt!
Hogy az életed meg ne bánd!

Mi mindent nem tettél
szeretni születtél helyette szenvedtél
Isten keres már, miért bújsz mindig el,
Isten megvár majd látni, nem hinni kell!
Az ember egynapos, egy perce maradt csak
nincsen varázsgömb, nincs aranyhalacska.
Vágyad gúzsba köt, becsüld mi adatott,
szállj szívem szent népe: Ébreszto Magyarok!
Hatvan másodperc maradt a világnak
fekete felhokbol vércseppek szitálnak
Kowa "Obivan", Fanka meg "Anakyn"
nem titkolom el: elme trükkök a szavaim!
Közted és Isten közt szándék a csatorna
ítélj, hogy ítéltess, kutyából szalonna
Hazudtak neked, de nem tudták mit tesznek
elvesztek ok, de a végén majd meglesznek!

Mielott még fátyol borul a tájra
a szemedre az elmúlás virága
Szirmot bont. A szívedet ne vonzza más
csak megérteni azt, ami arra várt
Mielott a hamvaidnak szél lesz a szárnya
a 24 órából egy perc lesz hátra
Gyujts erot, a szívedet ne vonzza más
csak, véghezvinni azt, ami arra várt!
Hogy az életed meg ne bánd!

Mint gyors patak, ahogy hegyeken átrohan,
szelíd szó az éteren átsuhan.
Az ember a földön egy porszem,
egy zuhanó csillag, egy csepp a tengeren.
Mint hullám, mely a parton megszakad
büszke, de mulandó gondolat.
Az ember egy pihe a szélben,
egy szakadt vitorla, ami viharba védtelen.

Nem fáj már egyetlen sebem sem
minden fájdalmam szélnek eresztem.
Elmém végre engem szolgál
nem hajt szakadékba, csak éberen vigyáz rám.
Holnapom a mában felejtem el
ahányszor felálltam annyiszor estem el.
Nem vagyok már fuszál a szélben,
méreg a vérben, a fény orzi lelkem.

Mielott még fátyol borul a tájra
a szemedre az elmúlás virága
Szirmot bont. A szívedet ne vonzza más
csak megérteni azt, ami arra várt
Mielott a hamvaidnak szél lesz a szárnya
a 24 órából egy perc lesz hátra
Gyujts erot, a szívedet ne vonzza más
csak, véghezvinni azt, ami arra várt!
Hogy az életed meg ne bánd!

Mi mindent nem tettél
semmit sem találtál, rossz helyen kerestél.
Az évek pörögtek, ahogy a bankszámla,
az élet nem rejt el mosolyt a kasszába.
Eszközbol vallás lett egy hazug világban,
pont annyit tanultam, amennyit hibáztam.
Figyelni kell, mert a fák csak úgy suhannak,
több ezer évesek hallod-e mit súgnak.
Az óra úgy ketyeg, akár a szívverés,
mi neked oszinte számomra színlelés.
A táj csak igazság, a város méreg
én úgy élek, hogy lélekben a fube lépek.
A beton alattam olvad a szavamtól,
amíg a földgolyó megfagy a haragtól.
Kevesen maradtunk, de az is pont elég,
hogy ahol mi vagyunk, ott legyen menedék.

Mielott még fátyol borul a tájra
a szemedre az elmúlás virága
Szirmot bont. A szívedet ne vonzza más
csak megérteni azt, ami arra várt
Mielott a hamvaidnak szél lesz a szárnya
a 24 órából egy perc lesz hátra
Gyujts erot, a szívedet ne vonzza más
csak, véghezvinni azt, ami arra várt!
Hogy az életed meg ne bánd!

Mielott még fátyol borul a tájra
a szemedre az elmúlás virága
Szirmot bont. A szívedet ne vonzza más
csak megérteni azt, ami arra várt
Mielott a hamvaidnak szél lesz a szárnya
a 24 órából egy perc lesz hátra
Gyujts erot, a szívedet ne vonzza más
csak, véghezvinni azt, ami arra várt!
Hogy az életed meg ne bánd!

További zeneszámok az albumból