Zeneszöveg
nincsen lehetetlen, csakis egy tehetetlen ember
és ott látszhat a béke, ahol vigyáz a fegyver
igen, apró a tükröm; látod-e benne magad?
nézd csak mennyit adtál, nem csoda, ha nem marad
ujjaid közt az életed, akár a homok folyik el:
mikor fogod fel, hogy az ítélettel spórolni kell
szartok ti Jézusra, szartok ti Buddhára
és beleszarsz a tükörben szemben álló arcába
ne csodálkozz, a nyomoron, ha másnak van, neked is kell!
így éled életed, mit érdekel, hogy mi a fair
téged is szívattak, te is szívatsz másokat
így maradsz napról-napra egy ócska másolat
azt hiszed, leszóllak, pedig én csak beszólok,
én nem úgy állok hozzá, hogy „az a te dolgod”
ti leszarjátok egymást, dögöljön meg a másik
de ha forró a helyzet, egyedül mindenki fázik
csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…
csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…
másokkal törodni, bizony, nem egyenlo azzal,
hogy uralkodni akarsz; mindig többet egy falattal
ha a kutyádat elfogadod, a szomszédodat miért nem?
ragaszkodni a szokáshoz szerintem nem nagy érdem!
mennyien nem értik ezt a viharvert népet
és ha rajtad múlik, haza egyre kevesebben térnek
ordibálni tudtok, akár a piacon a kofák
de az igazság sorait, mindig halkan súgják
a székelyek jól tudják, csak megsértodni lehet
bántani sehogy se tudlak, ha tiszta a lelkiismereted
csak annak esik rosszul, aki saját maga foglya
helyette minden döntését az egoja hozza
szomorú is lehetnék, hiszen ez nem nevetség
hogy mennyi áldozatot szedett már a kereszténység
Isten nevében harcolnak Isten ellen
ne csodáld, hogy Jézus ott kötött ki a kereszten
csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…
csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…
a játék soha nem áll meg, a körforgás végtelen
sokan ezerszer születtek, elméjük mégis éretlen
ti temetokbe jártok, ahol halottakhoz beszéltek
de ha szellemeket említek, engem hülyének néztek
neked elég, amit megfoghatsz, amit a szádba vehetsz?
mint egy újszülött kisbaba, te is pont úgy viselkedsz
megértem, hogy kételkedsz, hiszen a nagymamád
glóriával fehér ruhás angyalokról hadovált
szentté avattok bárkit, ha már elszállt az éterben,
ahhoz nincs merszetek, hogy megtegyétek az életben
a halált ünneplitek minden egyes pillanatban
nem lehet véletlen, hogy köztetek itt ragadtam
rám fér a tanulás, de nem az iskolából,
ami élohalottat faragott sok millió kisdiákból
mit számít az ember? van belole boven!
de miért nem hagytok nyugtot legalább a temetoben?
csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…
csak pakold a szenet és a vonat majd zakatol, zakatol, zakatol…
mibol maradnál ki, hiszen mindig vagy valahol, valahol, valahol…
|
További zeneszámok az albumból
Menni kell
Udv Abszurdisztanbol
Itt vagyok veled
Ereztem, lattam, hallottam
Mindig volt
Magyarok nyilai
Varosi mese
Elet
Csak enekelje
Kussolni kene
Utcai ora
Dobd el
Nagyon jol
Moslek
Amit nem lehet szavakkal
Aludni szeretnek
|