Zeneszöveg

Utra-készülés

(1901. dec. 27.)



Beteg vagyok. Talán meg is halok.
Künn csöndes téli éj van. A kályha morog.
Jégfátyol fehérlik az ablakomon.
Imádkozom:

Miatyánk Isten, Mindeneknek Atyja,
kihez hajlunk, mint a fu a Nap felé,
az én szívem kétség nem szorongatja,
midon indulok végórám elé;
a halál nékem nem fekete börtön,
nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:
egy ajtó bezárul itt-lenn a földön,
s egy ajtó kinyilik ott-fenn az égen, -
ez a halál.

...

Ha felülrol látom majd ezt a földet,
azt mondom rá: Ne éljek rajta többet!
Mindenkinek hull rája könnye, vére!
szülessen bár lágy hermelin haván,
vagy útszélre vont koldustalyigán,
csak jajkiáltás kezdete s a vége.

És mégis érzem, hogy e zöld pokolba
lekívánkozom hébekorba.

...

S kivánnám látni minden esztendobe,
a tavaszt, a föld virágébredését;
heverészni az elso verofénybe;
hallgatni a méh szelid zümmögését;
látni a szántóföld nagy négyszögében
a magvetot, a haladó ekét,
míg a pacsirta a sugaras égben
csicsergi boldog, kedves énekét.

S foképp szeretnék egyszer minden évben
erdobe szállni május közepében,
mikor a fa már lombba öltözött,
s a gyöngyvirág nyilt a füvek között.
A gyöngyvirág, a fehér gyöngyvirág,
ez az üde, alázatos virág,
amelynek tiszta szuzies havát,
tündérálomba ejto illatát
boldog mámorban úszva bámulom,
s szemem lehunyva hosszan csókolom

...

(1901)

További zeneszámok az albumból