1967 november 02, Medgyesegyháza

"Ale Ildikó Tisza-parti tárlata

A vallásos hit szerint Mindenszentek napján valahogy eltűnik a létezés legkatartikusabb határvonala. Ilyenkor ősök és utódok, elevenek és holtak igenis együtt vannak. Mintha nem is lenne oly irtózatos súlya az elmúlásnak. Mintha nem is a végesség, a halál megismeréséből származna majd minden ismeretünk, emberségünk. Például a vallás, a filozófia vagy a művészet. Hogy miért idézem a nagy múltú kultikus hagyományt? Leginkább azért, mert Ale Ildikó festőművész szemléletében is kiemelt szerepet kapnak a formai, technikai és szellemi határzónák. S ezzel együtt a stiláris mozgások, érintkezések és műfaji áthatások érdekes lüktetése érvényesül művein.

Átfedések, érintkezések? Ale Ildikó ugyanabban a Széchenyi téri műteremben tanította kicsinyeit a látás, a kifejezés fortélyaira, amelyikben az én csoportom is serénykedett. Ezzel máris elárultam: számára a képzőművészeti nevelés is perdöntő fontosságú. Ráadásul tisztes, számottevő eredmények állnak mögötte. A szombathelyi főiskolán szerezte rajztanári diplomáját, de később az Iparművészeti Egyetemet is elvégezte. Nekem azonban a mi nyári tárlataink voltak az igazi hírhozók. Itt találkoztam először Ale Ildikó sajátos hangvételű, talányos és lírikus képeivel. Később aztán másféle hazai és külföldi tárlatokon is egyre- másra szerepelt. Szóval: megindult a pályán, jelen van a szakmában. Ami annyit tesz: robog az idő, zajlik a generációváltás, jönnek a fiatalok. Hála a magasságos, korszakos elrendeléseknek!

Igen, átfogóbb, korszakos törvényszerűségekről beszélek. Mert hol vagyunk már az előző századok egylényegű, statikusabb művészetfelfogásától! Ahogy a tudomány szféráiban is határterületek, az interdiszciplináris tartományok lettek a legkeresettebbek, legkecsegtetőbbek, úgy ez a tendencia a művészeteknél is visszaköszön. Ale Ildikó sem bír hosszasabban megállapodni egyetlen kifejezési metódusnál. Még az artisztikusan bővérű tempera és pasztell technikánál sem. Pedig bizonyára ennek az előadásmódnak köszönheti a legtöbbet. És mégis, mindhiába: nincs megállás. Számára a nőies, festett és horgolt textilek ugyanúgy kihívást jelentettek, akárcsak a fotókkal, monotípiákkal ötvöződő montázsos megoldások. Persze az anyagok, a technikák módosulásával változik a művész tematikai, világképi arculata is. Ami részben nyilvánvaló is.

Annyi bizonyos: Ale Ildikó élményzónájában kiemelt rangot kap a zene. A színház mágikus és misztikus valósága. Valahogy a gömbölyded ritmusú, organikus hullámzású gordonka lett a favorizált hangszere, bár őt a muzsika megfoghatatlan varázsa, kisugárzása érdekelte. Hogy miért nem éppenséggel a fülünkkel fordulunk az adott zenei források felé? És miért pont a szemünkkel? Úgy néz ki, mintha a művésznő látszólag a vizualitás ellen hadakozna. Holott szó sincs erről. Inkább parányi, jellegzetes és szürreális részleteire szedi szét a színpadi tereket, hogy együtt tudjon szállni, rezegni az érzéki, fennkölt dallamokkal. Közben sugárkévés, kerekded csomópontok is felvillannak képei felületén. És csakugyan: mintha éltető tekinteteinket itt sem bírnánk tökéletesen cserben hagyni.

A mostani bemutatón Ale Ildikó már alig-alig hivatkozik konkrétabb zenei motívumokra. Helyettük inkább belső udvarokat, belső tájszférákat állít elénk. Más szóval: absztrakt, félabsztrakt víziókat. Ne gondoljuk mégse: ezzel a lágyabb éterikusabb zenei sugallatoknak egyszer s mindenkorra befellegzett. Szó sincs erről. Hisz a lényegre törő, elvont fogalmazásban még tisztábban előjön az alkotó érzelmi, szellemei karaktere. Elsőként is a barnás, bordós tónusok fojtott, visszafogott melege ragad meg bennünket. Ezekhez csak kifinomult, jelzésszerű kékes betétek kapcsolódnak. Ám ennél is fontosabb, hogy ebben a formarendszerben valójában a szerkesztőelvű, konstruktív, kubisztikus szemlélet és az organikus érzékiségű szecessziós felfogás ötvöződik. E különös dualizmus egyébként abban is tetten érhető, hogy alkalmanként a levegős, atmoszférikus kiképzéseket kultiválja, máskor meg a szikárabb, racionálisabb és formacentrikusabb vonalszerkezeteket. Mi tagadás: én inkább az előbbi műveit nézegetem szívesebben.

Hogy miféle formai, tematikai másféleségeket kínálnak a fotómontázsos kompozíciók? Ezek jórészt még az Iparművészeti Egyetem fotós kurzusán keletkeztek. Nekem úgy tűnik: Ale Ildikó itt némileg mesésebb kedvű, már-már narratív vonzalmú egyéniségnek mutatkozik. Néha historikus, ütött-kopott házfalak, öblös fotelek vagy sárgán ragyogó virágok jelentkeznek képein. Akárha egy nosztalgikus vívódás szemtanúi lennénk. Persze az a legmeglepőbb, hogy ezeken a produkciókon a metafórákhoz vonzódó, rejtőzködő művész nyilvánvalóan eljut a különféle emberi figurák konkrétabb, sejtelmesebb megidézéséig. Jóllehet ezúttal is őszintén kinyilvánítja századfordulós, szecessziós kötődéseit, de forrásanyaga, élményköre ilyenképp is szembeszökően tágasabb. Mert ezúttal a médiák által kínált vizuális dömpingből emeli ki a számára érdekes, tanulságos képsorokat. Elég csak itt az arab nőalakokat felmutató művére utalnom, ahol egy sárga ragyogású drapéria füzér az átvezető motívum. Ami annyit tesz: Ale Ildikó szemléletében az elvontabb jellegű organikus konstruálásnak és a konkrétabb képzetű lírai szürrealizmusnak ugyanúgy tisztes polgárjoga van.

Meglepő például, hogy egy-egy pályázati kiírás hatására egész profán misztikáig elviszi képi világát. Így alkalmasint egyszerű ruharészleteket, textíliákat szervez egymás mellé. Ezzel pedig a gőz, a vasalás mai képzetkörét akarja megfogalmazni. Kicsit olyan ez, mint amikor József Attila a Téli éjszakában felfedez egy közönséges szövetfoszlányt. Aztán verssé, gondolattá nemesíti e jelentéktelen semmiséget:

Szép embertelenség. Csak egy kis darab

vékony ezüstrongy-valami

szalag - csüng keményen a bokor oldalán,

mert annyi mosoly, ölelés fönnakad

a világ ág-bogán.

Más kérdés, hogy Ale Ildikó jobban kedveli az átfogóbb, meditatívabb figurális látomásokat. Innen adódik, hogy éppúgy teret szentel az érzelmekben dúskáló, eleganciával élő szecessziós korszaknak, ahogy az óramutatók szívlüktetésű előrehaladását is finoman, fájdalmasan tolmácsolja.

Itt van azután egy érdekes, fölöttébb árulkodó képi triász. Mindannyian a Költészet címre hallgatnak. S ezúttal nem többet, nem kevesebbet forszíroz a szerző, minthogy mi is igazában a poézis. És hogyan születhetnek az érzéki, varázslatos szövevények, amelyek egyre- másra túllépnek a szenzuális világ józan határzónáin. Igen, a költészet a végső szavak birodalma. Ahogy a szépséges zenei dallamokban is egy efféle esszenciát értékelhetünk. Mindenesetre itt is rájöhetünk: Ale Ildikó nyugtalan, kutakodó természetében azért az állandóbb, visszatérő elemeknek is érdemleges pozíciója van.

Hol a költészet, hol a zene felségvizein hajózik. Közben olyanféle madárröptű távlatokat villant elénk, hogy akaratlanul is belső érzékiségünkre kell gondolnunk. Arra, hogy nem csupán a madarak szeretnek szárnyalni. Paul Valery is azzal magyarázza a táncművészet megszületését, hogy a renyhe testi szféra mégiscsak megirigyelhette a szellemi tartományom észbontó elevenségét, fürgeségét.

Ale Ildikó festőművész már nem először mutatkozik be Szegeden. Mégis etikusan vigyáz arra, hogy lehetőség szerint alig-alig ismert művei kerüljenek a közönség elé. A fotómontázs például kevésbé otthonos dél-alföldi térségünkben. Mint ahogy az alkotó tematikai, stiláris világa is újszerű elemekkel gazdagítja képzőművészeti közéletünket. Sok minden kijöhet még e szorgos, dinamikus és intellektuális munkálkodásból. Már csak azért is, mivel Ale Ildikó olykor-olykor rácsodálkozik a madarak különös létformájára. Márpedig ki ne tudná: a madarak mindenekelőtt repülni szeretnek."

Szuromi Pál művészettörténész

Tanulmányok 

2000 Magyar Iparművészeti Egyetem-Budapest, Tanárképző Tanszék

1997 Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola - rajz szak, Szombathely

Egyéni kiállítások 

2008 Tavaszi anziksz,Bartók Béla Művelődési Központ, B Galéria, Szeged

2007 Ha nem dalolna a madár, Zsókavár Galéria, Budapest

2007 Enteriőr és egy jelenet,Művészetek Háza Kepes György Vizuális Központja, Eger

2007 Képek Weöres Sándor írásaihoz,Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár, Eger

2007 Holdkóros biciklista - Illusztrációk Weöres Sándor írásaihoz Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged

2005 Kapcsolódó Képhatárok,Bartók Béla Művelődési Központ B Galéria, Szeged

2005 Reflexiók,Pestújhelyi Közösségi Ház, Külvárosi Szalon A Magyar Festészet Napja, Budapest

2005 Szubjektív átiratok, A Művelődés Háza, Zempléni fesztivál, Sárospatak

2004 Akkordok és képmezők Szegedi Tudományegyetem Aulája IX. Őszi Kulturális Fesztivál, Szeged

2003 Rétegek a lélekből -Foyer Galéria, Szegedi Nemzeti Színház, Szeged

2002 Kamarakiállítás Pinceszínház – Művészkávézó, Szeged

1999 Impressziók-Ifjúsági Ház, Békéscsaba

1998 Hangulatok, Ifjúsági Ház, Szeged

1997 Diplomakiállítás Savaria Tourist Galéria, Szombathely

Jelentősebb csoportos kiállítások 

2012 Tavaszi Fesztivál, Békés Megyei Jókai Színház Galériája – Békéscsaba

2012 Pasztellfestők Egyesülete kiállítás, Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria, Békéscsaba

2011 XXI. Debreceni Országos Nyári Tárlat, Kölcsey Központ, Debrecen

2010 Képzőművészeti bemutatón való részvétel a Koncz Művészeti Galéria szervezésében ,”New Leaves on Ancient Tree” Tradition and Modernity in Hungarian Painting, www.konczgallery.com / Sunbow Art Gallery - Sanghai

2010 V. Nemzetközi Pasztell Biennálé,Nowy Sacz, Lengyelország

2009 Radnóti 100 Összművészeti pályázat – II. forduló részeseként katalógusban való megjelenés

József Attila Művészeti Centrum, Budapest

2009 Szent Pál - A remény apostola XI. Kortárs Egyházművészeti Kiállítás,Moldvay Győző Galéria, Hatvan

2009 Pasztellel mondom el…. Pasztellfestők Egyesülete Debrecen Jubileumi kiállítása,Duna Galéria, Budapest

2009 Hungarian Spirit,Csoportos Kortársművészeti Kiállítás válogatott magyar alkotók munkáiból

J-Trip Art Gallery, Tokió, Japán

2008 Corpus - Kortárs szegedi képzőművészek Krisztus - ábrázolásai,Olasz Kulturális Központ, Szeged

2008 Pasztell 2008.Pasztellfestők Egyesülete Debrecen 5 éves Jubileumi kiállítása

Kölcsey Központ kiállítóterme, Debrecen

2008 Bumeráng Projekt –Utazó kiállítás:Paderborn, Bolton, Debrecen, Pamploma, Przemysl, La Mans, Belleville,Művésznők

kiállítása testvérvárosokból, Debreceni Művelődési Központ - Belvárosi Galéria, Debrecen

2007 XXXIV. Országos Nyári Tárlat,Olasz Kulturális Intézet, Szeged

2007 Országos Csendélet Pályázat Kiállítás,FerenczyTerem, Pécs

2006 III. Nemzetközi Pasztell Biennálé, Nowy Sacz, Lengyelország

2006 II. ARTICUM Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, Bartók, A Kékszakállú herceg vára,Szolnoki Galéria, Szolnok

2004 XIX. Debreceni Országos Nyári Tárlat,Kölcsey Központ, Debrecen

2005 Párizsi Magyar Intézet, Párizs, Szegedi kortárs képzőművészek tárlata

2005 XXXIII. Szegedi Nyári Tárlat,Olasz Kulturális Intézet, Szeged

2005 II. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé,Kecskeméti Képtár, Kecskemét

2005 Pasztell 2005,Kossuth Klub, Budapest

2004 A GŐZ mégis marad, Textilmúzeum, Budapest, Budapesti Őszi Fesztivál

2004 XVIII. Debreceni Országos Nyári Tárlat, Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum, Debrecen

2004 X. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé, Olasz Kulturális Intézet, Szeged

2004 Premier Duna Galéria, Budapest

2003 I. Nemzetközi Miniatűrtextil Triennálé,Szombathelyi Képtár, Szombathely

2003 I. Nemzetközi Zászló Triennálé,Szombathelyi Képtár, Szombathely

2003 Tavaszi Tárlat,Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely

2003 XXXII. Nyári Tárlat, Olasz Kulturális intézet, Szeged

2003 XXXIII. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba

2003 Zászlók c. kiállítás , Városi Galéria, Nyíregyháza

2002 XVII. Debreceni Országos Nyári Tárlat, Debreceni Egyetem Díszudvar, Debrecen

Alkotásom művészeti gyűjteményben 

2008 ArtUnió Művészeti Gyűjtemény -Szentendre

Irodalom 

Érintkezések, áthatások és esszenciák, Ale Ildikó Tisza-parti tárlata

Szeged - Várostörténeti, kulturális és közéleti magazin, 17.évf . 11-12. szám

2005 nov-dec.-Szuromi Pál művészettörténész írása

Tagság 

Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete - képzőművészeti tagozat

Pasztellfestők Egyesülete – Debrecen

Ösztöndíjak 

2005 Magyar Ösztöndíj Bizottság képzőművészeti ösztöndíja, Lengyelország/Krakkó

Elismerés 

2008 ArtUnió Alapítvány pályázatán kiállítási lehetőség elnyerése, ArtUnió Kortárs Galéria, Szentendre

2008 Szeged Megyei Jogú Város alkotói támogatása

2005 Szeged Megyei Jogú Város alkotói támogatása