(1803, Győr - 1846 után ?)

A bécsi politechnikumban, 1822-től pedig a bécsi képzőművészeti akadémia tájfestő osztályában tanult. 1827. körül Pest-Budán telepedett le, ettől az évtől kezdve részt vett a Bécsben és Pesten működő rézmetsző és kiadó, Pesten pedig műkereskedést is fenntartó Ehrenreich Ádám "Icones principium" címmel kiadott arcképsorozatának munkáiban. Legismertebb rajza Rákos mezejéről nézve ábrázolta Pest-Buda látképét. 1830. február 1. és 1839. június 14. között a győri Nemzeti Rajziskolában tanított. Az állás elnyeréséért neves rajztanítókkal, festőművészekkel versenyzett. Vetélytársai voltak többek között Lányi Nándor rajziskolai növendék, Poszt Ferenc, Nogel József rajztanító, br. Cordon Ferenc katonatiszt, Reich Károly építő, Schmutz Máté, Notto Károly Kandid, Orbán Gábor komáromi rajztanító, Budinszky Lajos keszthelyi tanító, Fruhmann Antal, Hieronymi Ferenc, Schmidt József akadémiai festőművész, Stetter Keresztély akadémiai festő, Schabatka János temesvári rajziskolai tanító, Tham Sándor eperjesi rajziskolai tanító. A győri Nemzeti Rajziskolában évek alatt növendékei voltak: Birkmayer János, Bugár Ferenc, Erhardt János festő, Ecker Adolf rajzoló, Unger János, Szávay János akadémiai hallgató, a későbbi győri mérnök és Bubics Zsigmond akadémiai hallgató, a későbbi kassai püspök. 1831. február 23-án elnyerte a polgárjogot. 1831 szeptemberében engedély nélküli könyvnyomtatásra hivatkozva Streibig Leopold eltiltatta sokszorosító tevékenységétől. Győri működéséről a helytartótanács építészeti osztálya nagy elismeréssel nyilatkozott, már a legelső alkalommal bemutatott diákrajzokról dicsérettel és elismeréssel szólt a szakvélemény. „Hofbauerrel ismét jobb állapotok fejlődnek s az azelőtti hanyag és elhamarkodott tanulómunkálatokat most tiszta, csinos és szorgos kivitelű rajzok váltják fel, melyeken meglátszik a tanár igyekezete és gondoskodása, üdvös és nemesítő befolyása.” (2) Az iskolában eltöltött idő alatt növendékeinek száma 100-137 között volt. 1930-ban a győri főreáliskola tulajdonában Hofbauer idejéből 63 db tanulórajz volt található. Érdemei elismeréséül 1839-ben a helytartótanács a budai rajziskola tanítójává nevezte ki, de állását nem foglalhatta el, mert abban az évben tüdőbajban „hosszas és fájdalmas haláltusa után”(5) június 14-én 45 éves korában meghalt. Felesége és négy éves kisfia gyászolta.