(16. század)

Bányavárosi festő. Mindössze hat képe ismeretes, melyek egykor a selmecbányai római katolikus templom Katalin főoltárát díszítették. A Genthon István által rekonstruált hat szárnyból ma egy (Visitatio) a Magyar Nemzeti Galéria, egy Hontszentantal és négy az esztergomi múzeum birtokában van. A művész monogramja és a keletkezés évét jelző 1506-os évszám a század elején történt restaurálás alkalmával vált láthatóvá az esztergomi Feltámadás jelenetén, a koporsó párkányán.

A középkori magyar művészet eme legkiválóbb mesterének személyéről igen keveset tudunk, a német művész-történetírás általában J. Breu augsburgi festővel igyekszik azonosítani, nem véve figyelembe a hazai kutatás eredményeit. A névtelen mester valószínűleg azonos egy újabban felfedezett 1507-es selmecbányai oklevélben megörökített Sebestyén nevű festővel. Ma már a kutatás alapján csaknem biztosnak látszik, hogy bányavárosi mester lehetett, akinek művészete Dürer, a dunai iskola, J. Breu és főként Grünewald stílusával rokon, népi, egyéni. A drámai mélység és a színpompás dekoratív formaadás ötvöződik benne.