„ mihelyt a művész zseninek érzi magát, vége a művészetének. Boldog, aki úgy dolgozik, mint az egyszerű munkás, és nem hordja fönn a fejét.”
Pierre Renoir
Én boldog vagyok, mert egyszerű munkásként dolgozom a képzőművészet világában.
Felnőtt korom hajnalán versírással próbálkoztam. Verseimet rendszeresen publikáltam középiskolám Diák Újságjában. Rajztanárom bátorítására kezdtem komolyabban foglalkozni rajzolással. Kezdetben ceruzával grafikákat, portrékat, tájképeket rajzoltam. Majd rövid idő után hatalmába kerített a színek világa. Jött az ecset, jóval később a spakli.
A tárlatlátogató közönség előtt egy kollektív kiállításon jelentem meg elöször –1976-ban- Somogyi dombok című tájképemmel. Húszas éveim derekától tudatosan készültem a művészeti pályára. Moholy-Nagy László Művészeti Stúdióban, művészeti szabadiskolákban, neves művészek vezette alkotótáborokban képeztem magam.
Impresszionista festő vagyok. Kedvenc technikám az olaj. Tájképeket, csendéleteket, portrékat, vadász témájú képeket és életképeket festek. Ars poeticám: alkotásaimmal harmóniát, áhítatot, erkölcsi tisztaságot közvetítsek az emberek felé.
Jelentősebb kiállításaim:
1976. Kaposvár, 1983. Pápa, 1987. Budapest, 1991. Győr, 1997. Budapest. 1998. Budapest, 1999. Budapest, 2000. Budapest, Győr. 2001. Szentendre. 2002. Budapest,. 2003. Tihany, 2004. Budapest, Székesfehérvár...
Tagja vagyok és voltam a Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesületnek, a Duna Művészkörnek, és Mohácsi-Regős Ferenc festőművész ajánlására a Corvin Galériának.
|
Forrás: |
