Napjaink legnagyobb hiánycikke az elvesztett csend és nyugalom lett. Nem is tudjuk mikor múlik el a tavasz, mikor nyílik kedvenc virágunk, elmulasztunk gyönyörködni az ablakon beragyogó délutáni napfényben. Ezeket a perceket szeretném képeimbem megfogni, másoknak is megmutatni. Szerencsésnek találom azt aki a hétköznapi csodákat észreveszi. A hetvenes évek közepén fejeztem be egyetemi tanulmányaimat Temesváron , épitészeti szakon. A festészet gyermek korom óta érdekelt,néhány esti kurzuson tanultam festést, ezzel eggyütt önképzö amatörnek tartom magamat.
Tagja vagyok a Franklin Carmichael müvészcsoportnak Torontóban. A csoport közös kiállításain képeim rendszerint szerepelnek, valamint egyéni kiállításokon.
|
Forrás: |
