festő

(Szolnok, 1921. március 18.–Szolnok, 1997. október 14.) 

1939-44: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Aba Novák Vilmos, Elekfy Jenő, Kontuly Béla. 1953: a Tisza-pályázat; 1954: a MM tájképpályázat II. díját nyerte el; 1955: tájképeire Munkácsy-díjat kapott. Festészetére hatott Gáborjáni Szabó Kálmán művészete. 1949-től a szolnoki művésztelepen; 1959-től Budapesten élt. Ifjan az alföldi festészet és a Munkácsy-hagyomány kifejezési eszközeivel alkotta lefojtott drámaiságú portréit, életképeit, tájait. Külföldi művészeti tájékozódása nyomán képei derűsebbé váltak, a groteszk is helyet kapott bennük. A 60-as évek közepétől egyre erősödő színgazdagság, konstruktív képépítés, dekoratívan szerkesztett síkok alkalmazása jellemzi egyénivé vált festészetét.

Mesterei: Aba Novák Vilmos, Elekfy Jenő, Kontuly Béla.

Egyéni kiállítások

1959 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt., kat.)

1978 • Benczúr Terem, Nyíregyháza.

Válogatott csoportos kiállítások

1950-től • az országos és Szolnok megyei tárlatok rendszeres kiállítója

1952 • Tavaszi Tárlat, Ernst Múzeum, Budapest

1964 • Téli Tárlat, Székesfehérvár

1966 • A szolnoki művésztelep, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Művek közgyűjteményekben

Damjanich János Múzeum, Szolnok • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.