festő

(Vinga, 1902. május 10.–Tata, 1986. augusztus 8.)

1922-1926: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Glatz Oszkár, Edvi Illés Aladár. 1950: Munkácsy-díj; 1952: Dunántúli Táj-pályázat II. díja; 1971: Pro Tata-díj; 1972: Komárom megyei Tanács Művészeti-díja; 1972, 1982: Munka Érdemrend arany fokozata; 1977: Tata Művészeti-díja. 1926-tól 1942-ig Felsőgallán dolgozott pedagógusként, majd Tatára költözött, ahol haláláig élt és alkotott. 1943 és 1950 között a tatai piarista, illetve 1948-tól az Eötvös József Gimnázium rajztanára volt, majd 1950-től 1954-ig a Kuny Domonkos Múzeum igazgatójaként tevékenykedett. 1939 óta volt kiállító művész. A negyvenes években és az ötvenes évek elején nagyméretű, bányász témájú olajfestményeket festett, majd lírai hangvételű, posztimpresszionista szemléletű természetábrázolások révén vált az akvarellfestés egyik legjelentősebb hazai mesterévé.

Mesterei: Glatz Oszkár, Edvi Illés Aladár.

Egyéni kiállítások

1947 • Szalmásy Galéria, Budapest • Piarista Gimnázium, Tata

1952 • Fényes Adolf Terem, Budapest • Kuny Domonkos Múzeum, Tata

1953 • Finta Múzeum, Túrkeve

1955 • Derkovits Terem, Budapest

1964 • Kuny Domonkos Múzeum, Tata

1972 • Ernst Múzeum, Budapest • Vaszary Terem, Kaposvár

1977 • Munkásmozgalmi Múzeum, Tatabánya

1982 • Csontváry Galéria, Budapest (kat.) • Kuny Domonkos Múzeum, Tata

1983 • Népház Galéria, Tatabánya [Dobroszláv Józseffel]

1984 • Derkovits Terem, Szombathely

1987 • Emlékkiállítás, Kuny Domonkos Múzeum, (kat.) Tata

1988 • Csók Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások

1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

1952 • Dunántúli táj, Székesfehérvár

1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest

1958-1986 • Komárom-Esztergom megyei képzőművészek kiállításai.

Művek közgyűjteményekben

Keresztény Múzeum, Esztergom

Kuny Domonkos Múzeum, Tata

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Tatabányai Múzeum, Tatabánya.