(1899, Trencsén - 1971, Budapest)

Fónyi (Friml) Géza, festő, mozaikművész. 1917 és 1925 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Glatz Oszkár növendékeként 1921-ben rajztanári oklevelet szerzett, majd a festő tanszakon Benkhard Ágoston tanítványa lett. Korai munkáit mesterének hatására a nagybányai plein air festészet szemléletmódja inspirálta. A főiskola elvégzése után tanulmányutat tett Bécsben, később Párizsba, Londonba és Firenzébe utazott. Tanulmányútjai során a régi korok mesterei mellett előbb Cézanne, majd Braque volt rá nagy hatással. 1930-tól 1938-ig a Kölcsey Gimnáziumban, 1938-tól a Műegyetemen tanított rajzot. 1946-tól haláláig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A harmincas években a nyarakat Tihanyban töltötte. A Képzőművészek Új Társaságának és az Új Művészek Egyesületének egyaránt tagja volt. 1936-37-ben ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricumban dolgozott.

A klasszikus élmények hatására figurális képeit tömör formákból építkező monumentalitás, tájábrázolásait erőteljes kontúrok, komor színek jellemzik. Olaszországi útja után kezdett mozaikkal foglalkozni. Első mozaikját 1942-ben készítette, technikai újítása a metlachimozaik alkalmazása volt. Az ötvenes években több nagy murális munka elkészítését vállalta. 1945 után nyaranta Szentendrén dolgozott, 1946-tól tagja lett a szentendrei Régi Művésztelepnek. A negyvenes évek második fele a festő legtermékenyebb időszakai közé tartozik. Hétköznapi témái a festő közvetlen környezetét jelenítik meg. Ekkor festett művein főként gyümölcsöstálat ábrázoló, színes csendéletek, szénrajzain a műterembelső meghitt részletei láthatók. Fónyi művészete később is megőrizte jellegzetes téma- és színvilágát, a festő életműve a hatvanas években teljesedett ki.