Az ellenség szeretése - Szeressétek ellenségeiteket...,hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai...Máté 5,44-45
Jézus egy idézettel kezdi:"Megmondatott :Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet."Ez azonban nem az ószövetségből vett idézet,ott nincs ilyen gyűlöletre felszólító mondat,hanem az akkori torz gondolkodás szülte.Ezzel szemben folytatja Jézus így:"Én pedig azt mondom,nektek:"Szeressétek ellenségeiteket..."Az őszinte ember ezt kérdezi:Szépen hangzik,de ki képes rá?
Kit tekintünk ellenségnek?Aki az életharcban szemben áll velünk,aki rossz szándékkal,ártó indulattal közeledik,aki akadályozza terveink megvalósulását,nehezíti érvényesülésünket,zavarja nyugalmunkat. Kinek vagyok én ellensége?Isten nem csak a tetteink alapján minősít,hanem a szív szándékai alapján is!
És milyen szeretetről van itt szó?Nem arról,ahogyan az anya szereti a gyermekét,egyik szerelmes a másikat,hanem ahogyan Isten szeret minket.Ennek az agapé szeretetnek a feltétele és forrása nem abban van ,akit szeretnek,hanem abban,aki szeret.Oka csupán az,hogy a másiknak szüksége van rá.Ez nem a szív ösztönös mozdulata(mint a gyermek vagy a szerelmes iránti szeretet),hanem az akarat tudatos engedelmessége.Erre is érvényes Jézus szava:"Új parancsolatot adok nektek,hogy szeressétek egymást"(János 13,34).
És mégsem keserves parancsteljesítés az ellenség szeretése,hiszen az,aki már isten szeretetét megtapasztalta és befogadta,mintegy átengedi magán ezt a szeretetet.Erre csak isten egyszülött gyermekei képesek.Ezért ez nem az ő érdemük,vagy teljesítményük,hanem kiváltságuk.Így olvassuk a folytatásban:"Hogy legyetek mennyei Atyátoknak fai."
Azért szerethetjük ellenségeinket,mert "szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által"(Róma 5,5)
Jézus egy idézettel kezdi:"Megmondatott :Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet."Ez azonban nem az ószövetségből vett idézet,ott nincs ilyen gyűlöletre felszólító mondat,hanem az akkori torz gondolkodás szülte.Ezzel szemben folytatja Jézus így:"Én pedig azt mondom,nektek:"Szeressétek ellenségeiteket..."Az őszinte ember ezt kérdezi:Szépen hangzik,de ki képes rá?
Kit tekintünk ellenségnek?Aki az életharcban szemben áll velünk,aki rossz szándékkal,ártó indulattal közeledik,aki akadályozza terveink megvalósulását,nehezíti érvényesülésünket,zavarja nyugalmunkat. Kinek vagyok én ellensége?Isten nem csak a tetteink alapján minősít,hanem a szív szándékai alapján is!
És mégsem keserves parancsteljesítés az ellenség szeretése,hiszen az,aki már isten szeretetét megtapasztalta és befogadta,mintegy átengedi magán ezt a szeretetet.Erre csak isten egyszülött gyermekei képesek.Ezért ez nem az ő érdemük,vagy teljesítményük,hanem kiváltságuk.Így olvassuk a folytatásban:"Hogy legyetek mennyei Atyátoknak fai."
Azért szerethetjük ellenségeinket,mert "szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által"(Róma 5,5)