Advent

A várakozás öröme - "...tanítsátok egymást teljes bölcsességgel és intsétek egymást zsoltárokkal,dicséretekkel,lelki énekekkel:Hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek" - Kolossé 3,16 -
Ha a zene mindig tökéletes harmóniában szólna,fülünknek kedvesen: Megunnánk,mert nem a valódi világot mutatná meg,nem vigasztalna, nem ébresztene reményt.De ha van benne néhány jól elhelyezett, kellemetlen akkord,egy lélegzetnyi szünet,akkor jól esik a feloldás. - A kellemetlen,a néma csak fokozza a feszültséget,leírja világunkat, érzelmeinket,végül pedig megoldást,harmóniát kínál,amely szívünket felemeli.kell ez a feloldás az életünkben is,mert teli van disszonanciával. Még a templom csendjében is sok a zavaró gondolat,a hamis,pusztító érzés,amely megsüketít.manapság nem szeretünk várni.Türelmetlenek vagyunk,egy történetben is csak a sztori érdekel, pörögjön minden,mint az akciófilm.Pedig,ha jót jól várunk,a várakozás is öröm! - Mindenki vár valamire:Hogy a vonattal hazajöjjön a gyermek a kollégiumból,hogy felnyissák a

sorompót,hogy elismerjék,észrevegyék munkánkat,hogy kapjunk egy szál virágot...Hiába tudjuk,fárasztó lesz seperni,mégis gyermeki lélekkel várjuk az első havat,hogy legalább elfedje a szemetet,és kis ideig megmutassa,milyen lenne minden fehérben.Várjuk a karácsonyt, és örömmel járjuk a bevásárlóudvarokat.Még a tolongást is elviseljük, mert közben azokra gondolunk,akiknek adni szeretnénk valamit,és valljuk be,arra is,hogy majd kik ajándékoznak meg minket.Jómagam nem is azt nézem elsőnek,mit kaptam,hanem,hogy kitől.A karácsony pedig jön.Nem biztos,hogy az első hó időben megérkezik,de az ünnepre számíthatunk.Készüljünk rá! - Amikor az utcán elmegy egy ló,a kertben lévő messziről el kezd fülelni.Figyel,kinézi azt a pontot,ahonnan megláthatja az érkezőt,vár,és amikor közel érnek egymáshoz,örömmel nyerítenek.De jó lenne,ha mi is így tudnánk örülni,amikor találkozunk!Csak épp hiányzik közösségeinkből a harmónia.Annyira hiányzik,hogy bárhogy megpróbáljuk,nem tudjuk megteremteni.

Nincs az a modern eszköz,amely lelkünket újra fel tudná hangolni, egymáshoz tudná igazítani.Jézus hiányzik belőlünk,Őt keressük,Őt várjuk.Ady leírja,miként csendesíti le az érkező Úr belső lelki viharainkat:"Csöndesen és váratlanul,Átölelt az Isten" - Keresztyén emberként harmóniánk megteremtőjére,Jézusra mutatok ilyenkor is.nem az hiányzik,hogy most a fellobbanó bevásárlási lázat kárhoztassuk:Ha nem érkezik meg hozzánk az Úr,szidhatunk mi bárkit,bármit,a rossz helyére nem költözik jóság.Jézustól kapjuk azt a láthatatlan,de nagyon is megtapasztalható ajándékot,hogy megtanulunk megbocsátani másnak,és magunknak,hiszen Ő is megbocsátott.Tőle tanulunk szeretni.Nem úgy,mint a világ,elvárva a viszonzást,hanem mint Isten,Aki előbb szeretett minket.Ő mutatja meg azt a harmóniát,amely összeköthet olyan sokféle embert a családban,gyülekezetben,munkahelyen,és kórházban.Jézussal nincs egyedül,aki magányos:Vele gazdag lesz mindenki,aki szívébe zárja Őt!