János 14,1-2 - Áldozócsütörtök 4 - (folytatás) -
A mi Urunk hosszasan búcsúzik és bátorítja az akkori és mai tanítványait:Ne nyugtalankodjatok,ne féljetek!Azért mondja ezt,mert bár fizikai módon már nem lesz velünk,de lelki módon a Lélek munkálkodása által igen.Tehát,a mi Krisztus-várásunk, az Ő dicsőséges visszajövetelének várása nem az egyedüllét, nem az árvaság várakozása.Mint ahogy az Ő mennybemenetele sem a tanítványok elhagyását vagy árvaságra való jutását jelenti.Nem a magára maradt hajótörött robinsoni magánya ez.Krisztus mennybemenetele ugyanis nem kárhoztat bennünket az árvaságra.Hiszen az Atya a Vigasztalót,az igazság Lelkét küldi számunkra (János 14,16-18). Nem tanítványi magányban, világkerülésben,elefánttoronyba húzódva kell hát a szívünkre helyezett missziói parancsnak eleget tennünk, hanem a Lélek áldó jelenlétében.
A mi Urunk hosszasan búcsúzik és bátorítja az akkori és mai tanítványait:Ne nyugtalankodjatok,ne féljetek!Azért mondja ezt,mert bár fizikai módon már nem lesz velünk,de lelki módon a Lélek munkálkodása által igen.Tehát,a mi Krisztus-várásunk, az Ő dicsőséges visszajövetelének várása nem az egyedüllét, nem az árvaság várakozása.Mint ahogy az Ő mennybemenetele sem a tanítványok elhagyását vagy árvaságra való jutását jelenti.Nem a magára maradt hajótörött robinsoni magánya ez.Krisztus mennybemenetele ugyanis nem kárhoztat bennünket az árvaságra.Hiszen az Atya a Vigasztalót,az igazság Lelkét küldi számunkra (János 14,16-18). Nem tanítványi magányban, világkerülésben,elefánttoronyba húzódva kell hát a szívünkre helyezett missziói parancsnak eleget tennünk, hanem a Lélek áldó jelenlétében.