Pál apostolnak azonban Isten mondta ki,hogy elég - elég az a kegyelem,amiben részesítette csaknem másfél évtizede a damaszkuszi úton.Mert az Isten ereje a maim erőtelenségünk általmegy végbe. - Az apostol előtt ott lehetett Krisztus szenvedése is,amikor így imádkozott a Gecsemáné kertben: "Atyám, ha lehetséges,távozzék el tőlem ez a pohár..."(Máté 26,39). Bár Ő is tudta,hogy ez nem lehetséges. Ehelyett angyal erősítette,hogy elszenvedje értünk a váltsághalált. -
Panaszkodott a kereszten is:"Én Istenem,Én Istenem,miért agytál el engemet?"(Máté15,34. Mindezt tudta Pál apostol is,és Isten kezéből elfogadta magára nézve Isten feleletét.Isten ereje a mi erőtlenségünkön keresztül jut érvényre. - Többször már nem imádkozott a gyógyulásáért.Sőt azt mondta:"Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem,hogy Krisztus ereje lakozzék bennem."(2Korinthus 12,9/b). Még azt is megértette, hogy a kijelentés nagysága miatt gyötri őt a Sátán,hogy el ne bizakodjon (2Korinthus 12,7).-Ezzel az alázattal és hűséggel végezte tovább küldetését,hogy az élete végén ezt mondhassa: "...Ama nemes harcot megharcoltam,futásomat elvégeztem a hitet megtartottam,végül eltétetett nekem az igazság koronája..."(2Timóteus 4,7-8) Szombathy Gyula
