1Péter 2,13-14 - Az állam hatalmáról,-
Hogyan viszonyuljon a gyülekezet a sokszor kiszámíthatatlan államhoz?A keresztyéneket Jézus római katonák által végrehajtott kivégzése óta foglalkoztatja ez a kérdés.
Péter első levelének keletkezése idején,az első század végén a keresztyének már bőven szereztek tapasztalatokat arról,mit várhatnak a hatalomtól.Túl voltak az üldözéseken,amelyek ugyan nem terjedtek ki az egész birodalomra,de helyi szinten fájdalmasak voltak.Az Apostolok Cselekedetei beszámol bebörtönzésekről,lincselésről,és kivégzésről,s a római történetírásban is felbukkannak ilyen utalások:Suetonius Néróról szóló császáréletrajza megemlíti,hogy az uralkodó "kivégeztette a keresztyéneket,ezt a káros új babonának hódoló népséget."
Folytatás - Néhány évtizeddel később már pontos protokoll is született a keresztyénekkel szembeni bánásmódtól,derül ki Plinius és Tiranus császár levelezéséből.Arról,hogy a megvádoltak nem Krisztus követői,kínzások árán is megbizonyosodtak.Akik tagadták a keresztyén voltukat , azoknak áldozatot ellett bemutatni pogány szokás szerint.
Ebből a dokumentumból az is kiderül,hogy a keresztyéneket leginkább ostoba,babonás,társaságnak tartották a második század elején,ahogy a Suetonius szemében is pozitív tett volt a keresztyének kivégzése.A gyülekezetek tagjai tehát az üldözés mellett általános megvetéssel találkoztak - ez teszi aktuálissá Péter első levelének sorait.A levél az engedelmességet rögzíti alapelv gyanánt,ami a görög szóhasználat szerint a társadalmi helyzet elfogadását jelenti.Gúny és üldözés közepette is megbízható polgárnak lenni,nem fogadni el a kortárs világ valamennyi kulturális és politikai szándékát,de vállalni a keresztyén élet küldetését minden helyzetben.Ezt az utat keresi az egyház kétezer
Hogyan viszonyuljon a gyülekezet a sokszor kiszámíthatatlan államhoz?A keresztyéneket Jézus római katonák által végrehajtott kivégzése óta foglalkoztatja ez a kérdés.
Péter első levelének keletkezése idején,az első század végén a keresztyének már bőven szereztek tapasztalatokat arról,mit várhatnak a hatalomtól.Túl voltak az üldözéseken,amelyek ugyan nem terjedtek ki az egész birodalomra,de helyi szinten fájdalmasak voltak.Az Apostolok Cselekedetei beszámol bebörtönzésekről,lincselésről,és kivégzésről,s a római történetírásban is felbukkannak ilyen utalások:Suetonius Néróról szóló császáréletrajza megemlíti,hogy az uralkodó "kivégeztette a keresztyéneket,ezt a káros új babonának hódoló népséget."
Ebből a dokumentumból az is kiderül,hogy a keresztyéneket leginkább ostoba,babonás,társaságnak tartották a második század elején,ahogy a Suetonius szemében is pozitív tett volt a keresztyének kivégzése.A gyülekezetek tagjai tehát az üldözés mellett általános megvetéssel találkoztak - ez teszi aktuálissá Péter első levelének sorait.A levél az engedelmességet rögzíti alapelv gyanánt,ami a görög szóhasználat szerint a társadalmi helyzet elfogadását jelenti.Gúny és üldözés közepette is megbízható polgárnak lenni,nem fogadni el a kortárs világ valamennyi kulturális és politikai szándékát,de vállalni a keresztyén élet küldetését minden helyzetben.Ezt az utat keresi az egyház kétezer