Bábel tornyától pünkösd ünnepéig -
"...és zavar támadt,mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni."(Apostolok Cselekedetei 2,6b). Zajos,mégis meghitt ünnep volt Jézus idejében a húsvét utáni ötvenedik nap.Nagy számban jöttek a környékbeli,illetve "a föld minden nemzete"között élő kegyes családok,hálát adtak az új kenyérért,bemutatták a zsengéket,megemlékeztek a Sínai-hegyi törvényadásról,és Dávid haláláról,ami egyben születésnapja is. Utóbbira utal Péter beszédében,de az ünnep többi rétegével is készítette az Isten az új,Lélekkel telt pünkösd érkezését.
Meghittségét adta,hogy az imádkozással.énekléssel átvirrasztott éjszaka után,az ünnep hajnalán,a férfiak személyesen vitték ajándékaikat az oltárhoz,és megvallották,hogy "bolyongó arámik"lennének (5Mózes 26,5),de új életet ért számukra Isten kezdeményezése.Ott állhattak egyszer egy évben,ahol a papok végezték szolgálatukat,ahonnan az Úr dicsősége kiárad,és betölti az egész födet,ahonnan áldása is várható(Zsoltárok 134,3).
Azzal lett teljessé az áhítat,hogy miután a javakat átadták a szolgálatban lévő papnak,kinyújtott karral leborultak a szent hely kövezetére,teljes testfelületükön vették a hely erejét.
Eljöttek ezek az emberek,hogy áldásban részesüljenek,nem csak füstben és futó látványban.Megtapasztalást szeretnének, hogy érdemesült ez az élet valamire,hogy az,Aki összehozta őket ide,képes megkeresni és megtartani,ami elveszett (Lukács 19,1o). Ami itt történik,az számukra a spirituális,talán a szellemi minden.Innen kell beteljesednünk.
A diaszpórában élő többség azonban ki volt zárva az ünnep meghittségéből,mert csak a "tejjel és mézzel folyó földről" lehetett hozni a hét termény zsengéjéből (5Mózes 8,8),már a Jordánon túlról érkezettek ajándékait is fenntartásokkal fogadták.
"...és zavar támadt,mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni."(Apostolok Cselekedetei 2,6b). Zajos,mégis meghitt ünnep volt Jézus idejében a húsvét utáni ötvenedik nap.Nagy számban jöttek a környékbeli,illetve "a föld minden nemzete"között élő kegyes családok,hálát adtak az új kenyérért,bemutatták a zsengéket,megemlékeztek a Sínai-hegyi törvényadásról,és Dávid haláláról,ami egyben születésnapja is. Utóbbira utal Péter beszédében,de az ünnep többi rétegével is készítette az Isten az új,Lélekkel telt pünkösd érkezését.
Meghittségét adta,hogy az imádkozással.énekléssel átvirrasztott éjszaka után,az ünnep hajnalán,a férfiak személyesen vitték ajándékaikat az oltárhoz,és megvallották,hogy "bolyongó arámik"lennének (5Mózes 26,5),de új életet ért számukra Isten kezdeményezése.Ott állhattak egyszer egy évben,ahol a papok végezték szolgálatukat,ahonnan az Úr dicsősége kiárad,és betölti az egész födet,ahonnan áldása is várható(Zsoltárok 134,3).
Eljöttek ezek az emberek,hogy áldásban részesüljenek,nem csak füstben és futó látványban.Megtapasztalást szeretnének, hogy érdemesült ez az élet valamire,hogy az,Aki összehozta őket ide,képes megkeresni és megtartani,ami elveszett (Lukács 19,1o). Ami itt történik,az számukra a spirituális,talán a szellemi minden.Innen kell beteljesednünk.
A diaszpórában élő többség azonban ki volt zárva az ünnep meghittségéből,mert csak a "tejjel és mézzel folyó földről" lehetett hozni a hét termény zsengéjéből (5Mózes 8,8),már a Jordánon túlról érkezettek ajándékait is fenntartásokkal fogadták.