A szenvedés kegyelem - A péteri levelek keletkezése idején az úgynevezett második generáció időszakához kötjük.Még nem ért véget az első évszázad,még nem váltak kiterjedtté az üldözések,inkább csak helyi jelenségekről van szó.Ezért az üldözés helyett jobb hátrányos megkülönböztetésről beszélni. Nem mintha ez kellemes lett volna,hiszen Péter lépten-nyomon a szenvedések elhordozásáról beszél.Mégis arra buzdítja olvasóit,hogy ne húzódjanak ki a társadalmi rendekből ne legyenek szektává,ne tüntető elkülönülésben találják meg önazonosságukat.Akkor mit üzen Péter?Elvtelen belesimulást, a világ elvárásaihoz illeszkedést?Konformisták legyünk,kerülve minden összeütközést?
A levél olvasóit - jelenkori olvasóit is - "jövevénynek","idegennek"(2Péter 2,11)nevezi Péter.Egyszerre kér ezzel elkülönülést,és beilleszkedést.Mert aki a hegyi beszéd alapján éli az életét,szükségszerűen elidegenedik a társadalomtól,ami könnyen vezethet diszkriminációhoz.A pogányok életvitele tele van kicsapongással,ösztönszerű vágyak kiélésével (egyenesen "oktalan állatoknak"nevezi őket - lásd 2Péter 2,12). Az,hogy a keresztyének ebben nem tartanak velük,először csak szemet szúr nekik,később pedig felkiáltó jel lesz a lelkiismeretük számára.Emiatt kerülnek a keresztyének peremhelyzetbe,később pedig ez válik tüzet szító olajjá az üldözésekben.Hogy mi olyan "mások"vagyunk.
Ha körülöttünk fájóan üres életek tengődnek,akiknek lelke olyan,mint a "ködfoszlány" a "sötét homály"(2Péter 2,17) természetes,hogy egyeseknek a mi életvitelünk az általános normával szembeni lázadásnak hat.Egyébként szinkretista (ma toleránsnak mondanánk) együttélés közepette ez sokak szemében szálka.A családban,a munkahelyen,agy a politikai rendekben ezért hűségesen kell hordoznunk és elszenvednünk a ebből faadó hátratételeket. - Szőke Attila Szilárd -
