A világ egyik legismertebb jelenete: Ádám teremtése
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.(1Móz 1:26)
Az egész műalkotás legismertebb jelenete. Az éppen megteremtett, tökéletes testtel rendelkező Ádám erőtlen karmozdulata éles ellentétben áll az Úr dinamikus mozdulataival, erőteljes karmozdulatával, amint erőt ad az első embernek. A köpenyéből előbújó alakok közül a nőalakot Sophiával, a Bölcsességgel azonosítják: Az Úr bölcsességgel alkotta a földet (Péld 3.19). Leo Steinberg szerint a köpeny árnyékában duzzogó angyalok Belzebub és Lucifer, az Úr másik kezénél lévő gyermek pedig maga Krisztus.
A szépség a részletekben rejlik! Az Isten mögött látható drapéria alakja és a nyúlványok állítólag az emberi agy-keresztmetszet anatómiai rajza, állítólag. Mindenesetre meglepő, ha összehasonlítjuk.
A zseni az zseni. Gyula pápa belekényszerítette Michelangelót a Sixtus-kápolna mennyezetének megfestésébe. Michelangelo szobrász munkát akart, a festészet számára a tökéletes szobrászathoz szükséges segédtudomány, s hogy azt a megrendelést megkaphassa (II. Gyula pápa síremlék) végigszenvedte, éjszakákon át hidegben fagyban, papírkalapra erősített gyertyákkal éjszaka is, hogy minél hamarabb meglegyen, és csinálhassa azt, amit igazán szeretne. De közben egy jottányit nem engedett a tökéletességre való törekvésből, és kérem az egyetemes művészettörténet csodáját teremtette.
Egy építészetileg elfuserált katasztrofális dongaboltozatot, perspektivikus rövidülésben megalkotott ráfestett stukkókkal osztott gót boltozattá varázsolta. Igen kérem azok festettek, sosem értettem, hogy miért mondják a kápolnára, hogy
építészeti katasztrófa. Mert jött egy zseni, aki úgy takarta el, hogy észre se vesszük, nem valódi, festett! De emlegethetném a Duccio tömböt, amiből a Dávidot fartagta, nem volt pénze anyagra, a tömböt egy másik szobrász egy ügyetlen mozdulattal úgy kezdte meg faragni (Duccio) hogy a márványtömb statikailag instabillá vált. Micelagelo olcsón megvette a selejtet, és a világ legegyedülállóbb szoboralkotását álmodta bele a selejtbe, a szemétbe, egy olyan kontraposzt beállítást, ami egyedi és megismételhetetlen. A Dávid szobrot, egy olyan anyagba, amit más elrontott és halálra itélt.
Igen, a semmiből is lehet teremteni.
ÉS közben boncolt, egy olyan korban, amikor ezért halálbüntetés járt, és gyakorlatilag a kényszermunkát stílusgyakorlatra használta fel, anatómiai stílusgyakorlatra a Sixtus-kápolna tetején!
És ez a legszebb, ahogy a kényszerben az ember mégis azt csinálja, amit ő akar, és helyesnek gondol!
Na így születnek a csodák, és ez az abszolút szabadság! Egy zseni szabadsága, az individuum szabadsága.
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.(1Móz 1:26)
Az egész műalkotás legismertebb jelenete. Az éppen megteremtett, tökéletes testtel rendelkező Ádám erőtlen karmozdulata éles ellentétben áll az Úr dinamikus mozdulataival, erőteljes karmozdulatával, amint erőt ad az első embernek. A köpenyéből előbújó alakok közül a nőalakot Sophiával, a Bölcsességgel azonosítják: Az Úr bölcsességgel alkotta a földet (Péld 3.19). Leo Steinberg szerint a köpeny árnyékában duzzogó angyalok Belzebub és Lucifer, az Úr másik kezénél lévő gyermek pedig maga Krisztus.
A zseni az zseni. Gyula pápa belekényszerítette Michelangelót a Sixtus-kápolna mennyezetének megfestésébe. Michelangelo szobrász munkát akart, a festészet számára a tökéletes szobrászathoz szükséges segédtudomány, s hogy azt a megrendelést megkaphassa (II. Gyula pápa síremlék) végigszenvedte, éjszakákon át hidegben fagyban, papírkalapra erősített gyertyákkal éjszaka is, hogy minél hamarabb meglegyen, és csinálhassa azt, amit igazán szeretne. De közben egy jottányit nem engedett a tökéletességre való törekvésből, és kérem az egyetemes művészettörténet csodáját teremtette.
Egy építészetileg elfuserált katasztrofális dongaboltozatot, perspektivikus rövidülésben megalkotott ráfestett stukkókkal osztott gót boltozattá varázsolta. Igen kérem azok festettek, sosem értettem, hogy miért mondják a kápolnára, hogy
Igen, a semmiből is lehet teremteni.
ÉS közben boncolt, egy olyan korban, amikor ezért halálbüntetés járt, és gyakorlatilag a kényszermunkát stílusgyakorlatra használta fel, anatómiai stílusgyakorlatra a Sixtus-kápolna tetején!
És ez a legszebb, ahogy a kényszerben az ember mégis azt csinálja, amit ő akar, és helyesnek gondol!
Na így születnek a csodák, és ez az abszolút szabadság! Egy zseni szabadsága, az individuum szabadsága.