Amikor Michelangelót az apja Rómából Firenzébe hívta, már tudott arról, hogy a firenzei dóm építési telepén egy hatalmas és elrontott márványtömb vár mesterére. Ezt a hatalmas tömböt 1464-ben hozták Carrarából Agostini di Duccio számára. Ez a mester munkának látott, később azonban felhagyott a további faragással. A nép Gigante-nak nevezte a negyven éve ott heverő óriás tömböt. A hiba onnan eredt, hogy Duccio már a bányában hozzálátott vázlata alapján a munkához, hogy majd onnan szállíttassa a kész szobrot Firenzébe. A tömböt aztán a Santa Maria del Fiore telepére vitték, s amikor Michelangelo Firenzébe ért »egy Andrea Sansovino nevezetű egyén azt gondolta, hogy megkaphatja a márványtömböt, és megkérte az építő bizottságot, ajándékozza neki, ígérve, hogy néhány darab hozzátoldásával szobrot farag belőle. Mielőtt a bizottság határozott volna, Michelangelóért küldött, és elmondta Andrea kívánságát és szándékát.
Megismerve Michelangelo véleményét, mely szerint jó szobrot lehetne belőle faragni, felajánlotta neki a tömböt. Michelangelo elfogadta, és anélkül hogy bármit is hozzátoldott volna kifaragta belőle a már nevezett szobrot oly pontossággal, hogy még ma is látható a fejen és az alapon a márvány régi kérge… Ezért a munkájáért négyszáz aranyat kapott és tizennyolc hónap alatt fejezte azt be – írta Ascanio Condivi, Michelangelo elbeszélése nyomán a Dávidról.
A Dávid Szobor teljes meztelensége első pillanatra meghökkentő, főként ennek az 5,17 méter magas óriásnak hatalmas méretei miatt. Reneszánsz győzelem ez – nem utolsósorban az antik minták bátorító hatására – a meztelenséget elvető középkori művészet fölött.
Amit maga Michelangelo és kortársai ebben a Dávidban mindig is láttak, és amit felállítási helyének megválasztásával véglegesen bizonyítottak is: a rettenthetetlenség és az erő szimbóluma.
Az ember hihetetlen és emberfeletti alkotása, elképesztő teljesítmény! A fotó feltöltése közben elmerengtem pár percet a mű megalkotásának történetén, az alkotón, a tömbön amiből ki lett faragva, és a tisztelettel teli döbbenet lett rajtam úrrá.
New York múzeumait végiglátogattam, Európában is sok csodát láttam, sajnos ezt a remekművet még nem. Viszont, úgy érzem, ebben az évben nem hagyhatom ki, meg kell néznem, érezni szeretném, a mester lelke benne van, s szól az emberhez.
Amit maga Michelangelo és kortársai ebben a Dávidban mindig is láttak, és amit felállítási helyének megválasztásával véglegesen bizonyítottak is: a rettenthetetlenség és az erő szimbóluma.
New York múzeumait végiglátogattam, Európában is sok csodát láttam, sajnos ezt a remekművet még nem. Viszont, úgy érzem, ebben az évben nem hagyhatom ki, meg kell néznem, érezni szeretném, a mester lelke benne van, s szól az emberhez.