Hát ez az épület életem egyik legkedvesebb pozitív csalódása. Gondoltam magamban a képekről, amiket láttam róla, hogy mit esznek az emberek ezen a fekete koporsón. És akkor 2011. januárjában eljutottam Chicagoba végigdolgoztuk az egész hétvégét konzuli napokon, és a gazdasági attasénk azt mondta, lányok, nem érdekel, úgy nem mehettek el Chicagóból, hogy a belvárost nem láttátok. Borzasztó hideg volt iszonyatosan fáradtak voltunk, de Miki azóta is emlegeti, ahogy egy másodperc alatt felébredtem, ahogy elmentünk mellette az autóval, szegény nem szólt de titokban azért úgy kanyargott, hogy mindig előbukkanjon. Mert közelről egyszerűen megelevenedik, a messziról látható pocakja eltűnik, karcsú lesz a perspektivikus rövidülésben egyszerűen építeszti zsenialitás. A keresztek rajta, meg... Szóval én kértem elnézést az előítéleteim miatt. :-)
