Hiszem, hogy e vidék láttán veled volt a "kis" Petőfink ámulata:
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –
Köszönöm a kiegészitéseket. Nagyon jó dolog a szép és nemes gondolatok birodalmában barangolni....és hitet kapni óriások szavai által. Köszönöm, Zita, hogy segitesz éltetni a törekvést.Versek, fotk, zenéid, mind -mind gyönyörűek. Nagyon tiszta , ,lélekkel teli válogatásaidat továbbra is szeretettel várom.
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –
............