Nincs neve a tájnak, s nincs szülötte az el hagyottságnak, köd függönyt borít rá a szürkeség, csendben megtűri a hideget, van szépsége a rossznak s fájdalomnak? Neztelen tájnak nincs neve ilyenkor , csend van, s lassan tovább megyek, halkan mintha itt sem lettem volna, majd egyszer s tán holnap.
