IGEN ATYÁM
Igen Atyám. Most már csak arra vágyom,
hogy amíg fekszem itt a betegágyon,
Te nagyon meg tudj növekedni bennem,
s taníts meg újra kisgyermekké lennem.
Könnyű keresztem hogy ne hordanám,
örömmel, békén. Igen Atyám.
Igen Atyám. Most már csak arra kérlek,
ne haragudj, hogy amiért fel nem érlek,
amikor utadat homály borítja
és nem találom, hol a próbák nyitja,
s nem tudja rögtön mondani a szám
örömmel, békén: Igen Atyám.
Keresztülhúztad, amit én akartam.
Felfedted bennem, amit eltakartam.
Minden erőmet szélbe szórtad széjjel.
Kerestem, - nincs már... betakart az éjjel.
Csak a hit égett fényt ragyogva rám:
köszönöm néked... igen Atyám.
Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni.,
Olyan jó magam egészen letenni.
Olyan jó tudni, hogy semmit se érek,
semmit se birok, gyarló földi féreg,
- kegyelem minden! Hogyne mondanám
hittel az áment: igen Atyám.
Igen Atyám. Gyönge, erőtelen bárány,
pihenek most már jó Pásztorom válláén,
s Ő szelíden visz az úton előre,
híves forrásra, kies legelőre.
Igen Atyám. Most már csak arra vágyom,
hogy amíg fekszem itt a betegágyon,
Te nagyon meg tudj növekedni bennem,
s taníts meg újra kisgyermekké lennem.
Könnyű keresztem hogy ne hordanám,
örömmel, békén. Igen Atyám.
Igen Atyám. Most már csak arra kérlek,
ne haragudj, hogy amiért fel nem érlek,
amikor utadat homály borítja
és nem találom, hol a próbák nyitja,
s nem tudja rögtön mondani a szám
örömmel, békén: Igen Atyám.
Keresztülhúztad, amit én akartam.
Felfedted bennem, amit eltakartam.
Minden erőmet szélbe szórtad széjjel.
Kerestem, - nincs már... betakart az éjjel.
Csak a hit égett fényt ragyogva rám:
köszönöm néked... igen Atyám.
Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni.,
Olyan jó magam egészen letenni.
Olyan jó tudni, hogy semmit se érek,
semmit se birok, gyarló földi féreg,
- kegyelem minden! Hogyne mondanám
hittel az áment: igen Atyám.
Igen Atyám. Gyönge, erőtelen bárány,
pihenek most már jó Pásztorom válláén,
s Ő szelíden visz az úton előre,
híves forrásra, kies legelőre.