Napi evangélium
2015. július 30. – Csütörtök
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53
Elmélkedés:
Az Isten országáról szóló példabeszédek közül a hetediket, az utolsót olvassuk a mai napon, amely a tengerbe vetett, és mindenféle, azaz evésre alkalmas és alkalmatlan halakat egyaránt összegyűjtő halászhálóról szól. A hasonlat ugyanazokat a kérdéseket és problémákat veti fel, mint a búzáról és a konkolyról szóló példázat (vö. Mt 13,24-30). Miért engedi Isten, hogy a világban jelen legyen a rossz? Miért engedi, hogy a gonosz veszélyeztesse, rosszra kísértse a jókat?
Első olvasatban úgy értelmezzük a példabeszédet, hogy a jó halak a keresztény hívőket, a rosszak pedig a nem hívőket jelképezik. A világban tehát együtt élnek azok, akik Krisztus követőjeként Isten országának megvalósításán fáradoznak, és azok, akik mit sem törődnek Istennel.
Imádság:
Add meg Atyánk, papjaidnak a méltó szolgálat kegyelmét. Töltsd el őket szereteteddel, hogy csak hozzád tartozzanak, és dicséretesen éljenek anélkül, hogy földi érdemek után törekednének. Te légy tisztességük, te az örömük és akaratuk, te légy vigaszuk a szenvedésben, tanácsuk kételyeikben, védelmük az igazságtalanság ellen, türelmük a lelki szárazságban, gazdagságuk a szegénységben, enyhülésük a betegségben, és egyszer majd sikeresen adhassanak számot szolgálatukról.
F. Lewtie
2015. július 30. – Csütörtök
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53
Az Isten országáról szóló példabeszédek közül a hetediket, az utolsót olvassuk a mai napon, amely a tengerbe vetett, és mindenféle, azaz evésre alkalmas és alkalmatlan halakat egyaránt összegyűjtő halászhálóról szól. A hasonlat ugyanazokat a kérdéseket és problémákat veti fel, mint a búzáról és a konkolyról szóló példázat (vö. Mt 13,24-30). Miért engedi Isten, hogy a világban jelen legyen a rossz? Miért engedi, hogy a gonosz veszélyeztesse, rosszra kísértse a jókat?
Első olvasatban úgy értelmezzük a példabeszédet, hogy a jó halak a keresztény hívőket, a rosszak pedig a nem hívőket jelképezik. A világban tehát együtt élnek azok, akik Krisztus követőjeként Isten országának megvalósításán fáradoznak, és azok, akik mit sem törődnek Istennel.
© Horváth István Sándor
Add meg Atyánk, papjaidnak a méltó szolgálat kegyelmét. Töltsd el őket szereteteddel, hogy csak hozzád tartozzanak, és dicséretesen éljenek anélkül, hogy földi érdemek után törekednének. Te légy tisztességük, te az örömük és akaratuk, te légy vigaszuk a szenvedésben, tanácsuk kételyeikben, védelmük az igazságtalanság ellen, türelmük a lelki szárazságban, gazdagságuk a szegénységben, enyhülésük a betegségben, és egyszer majd sikeresen adhassanak számot szolgálatukról.
F. Lewtie