Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
„Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?”
Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt
mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a
Jézus példabeszédei gyakran annyira meglepő fordulatot tartalmaznak, amire
a hallgatóság egyáltalán nem számít. Ez a tény, tanításának ez a
sajátossága egyértelműen bizonyítja, hogy a példázat tőle származik és nem
mástól. Ember biztosan nem talál ki például egy olyan esetet, amelyről a
mai evangéliumban olvasunk. Emberileg teljesen ésszerűtlennek és
méltánytalannak tűnik a szőlősgazda viselkedése. Miért fogad fel még
délben vagy napnyugta előtt egy órával is embereket munkára? A bérmunkások
ugyanis normális esetben reggeltől estig dolgoznak. És miért fizet
mindenkinek ugyanannyit? Egy dénár fizetséget kapnak azok is, akik egész
nap fáradoztak, és azok is, akik egyetlen órát dolgoztak csupán
Uram, Istenem, szívesen élek csak általad. Te határozd meg éltem napjait.
Az akarok lenni, aminek te szántál. A korlátokat te állíthatod, és én
igent mondok szent akaratodnak. Add kegyelmedet, hogy mindez – ábrándozás
helyett – valóság legyen!
R. Guardini
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
„Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?”
Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt
mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a
Jézus példabeszédei gyakran annyira meglepő fordulatot tartalmaznak, amire
a hallgatóság egyáltalán nem számít. Ez a tény, tanításának ez a
sajátossága egyértelműen bizonyítja, hogy a példázat tőle származik és nem
mástól. Ember biztosan nem talál ki például egy olyan esetet, amelyről a
mai evangéliumban olvasunk. Emberileg teljesen ésszerűtlennek és
méltánytalannak tűnik a szőlősgazda viselkedése. Miért fogad fel még
délben vagy napnyugta előtt egy órával is embereket munkára? A bérmunkások
ugyanis normális esetben reggeltől estig dolgoznak. És miért fizet
mindenkinek ugyanannyit? Egy dénár fizetséget kapnak azok is, akik egész
nap fáradoztak, és azok is, akik egyetlen órát dolgoztak csupán
történetet a társadalmi viszonyokra értjük és a társadalmi igazságosság
elvét keressük benne, akkor igazságtalannak tartjuk a gazda viselkedését.
A történet viszont nem erről szól, ezért ne siessünk azzal, hogy
igazságtalanságot kiáltunk!
Jézus hasonlata azt szemlélteti, hogy Isten mindenkit meghív az örök
életre, az üdvösségre és annak elnyeréséért mindenkinek tennie kell
valamit. A jutalom mindenki számára ugyanaz lesz, azaz az örök élet, akár
hosszabb, akár rövidebb életet élt valaki. Isten nem az emberi
teljesítmény alapján jutalmaz. Fontos, hogy tegyünk valamit üdvösségünk
érdekében, de az valójában Isten ajándéka.
© Horváth István Sándor
Uram, Istenem, szívesen élek csak általad. Te határozd meg éltem napjait.
Az akarok lenni, aminek te szántál. A korlátokat te állíthatod, és én
igent mondok szent akaratodnak. Add kegyelmedet, hogy mindez – ábrándozás
helyett – valóság legyen!
R. Guardini