015. augusztus 23. – Évközi 21. vasárnap Csaba testvér gondolatai.
Istennek hála szerencsésen megérkeztem Svájcba, nagy szeretettel fogadtak, annak ellenére, hogy a vonat Budapestről négy órás késéssel indult... és így nem a szentmisén, hanem utána, a közös ebéd végén tudtam elmondani a beszédemet!
"Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta.." Az Isteni gondviselés toldozza, foldozza a világunkat és mi biza elég sokat méltatlankodunk miatta!
A tegnap este kilenckor kellett volna indulnom a vonattal. Előtte volt bő két órám és megnézetem a menekülteket. Talán több ezer ember is vár a keleti pályaudvarban, hogy útra kelhessen nyugatra! Ezek az emberek a háború sújtotta Szíriából, Afganisztánból, Pakisztánból, Irakból menekülnek. Szomorú a látvány, és bár a szerencsétlen földönfutók nyugodtak, mégis félelmetes látni a több ezer menekültet, ahogy puszta életüket mentik!
A vonat nem indulni, gondolom, hogy a menekültek miatt! Ültünk a vagonba, jöttek a roham rendőrök, és mivel senki nem tudta, hogy mi fog történni, mindenki ideges lett, az emberek fontoskodva beszéltek, felelősöket kerestek és ebbe a felbolydult világban két aranyos kislány békésen, szépen egymásra talált! A vonaton mindenki jött ment, találgatta, hogy vajon mi is történt, csak egy ázsiai és egy magyar kislány nem, ők bizalommal előszedték a babáikat és jókedvűen, kacarásztak, leültek a földre és játszódtak! Nekik mindegy volt, hogy hol vannak, hogy a vonat megy, vagy áll ők a maguk gyermeki tisztaságukban nem csak a nyelvi nehézségeken tudták áthidalni, hanem a várakozás idegőrlő perceit is.. Néztem a 4-5 éves kislányokat és szégyenkezdve megtapasztaltam, hogy mennyire nem vagyunk gyermekek.
Istennek hála szerencsésen megérkeztem Svájcba, nagy szeretettel fogadtak, annak ellenére, hogy a vonat Budapestről négy órás késéssel indult... és így nem a szentmisén, hanem utána, a közös ebéd végén tudtam elmondani a beszédemet!
"Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta.." Az Isteni gondviselés toldozza, foldozza a világunkat és mi biza elég sokat méltatlankodunk miatta!
A tegnap este kilenckor kellett volna indulnom a vonattal. Előtte volt bő két órám és megnézetem a menekülteket. Talán több ezer ember is vár a keleti pályaudvarban, hogy útra kelhessen nyugatra! Ezek az emberek a háború sújtotta Szíriából, Afganisztánból, Pakisztánból, Irakból menekülnek. Szomorú a látvány, és bár a szerencsétlen földönfutók nyugodtak, mégis félelmetes látni a több ezer menekültet, ahogy puszta életüket mentik!