Fatima - 1917. augusztus 13.
Mivel már elmondtam, mi történt ezen a napon, nem rabolom
ezzel az időt, és a jelenésre térek rá, amely véleményem szerint
15-én délután történt (18). Mivel akkor még nem tudtam megkülönböztetni
a hónap egyes napjait, lehet, hogy tévedek ebben.
Mégis az a meggyőződésem, hogy ugyanazon a napon történt,
amelyen Vila Nova de Ouremből visszajöttünk.
Amikor Ferenccel és testvérével, Jánossal Valinhosba hajtottam
a juhokat, valami természetfölötti légkört éreztem, amely
közeledett és körülvett bennünket. Sejtettem, hogy a Szűzanya
fog megjelenni, és bántott, hogy Jácinta nem láthatja. Kértem ezért
testvérét, Jánost, hogy hívja el. Mivel nem akart elmenni, fölajánlottam
két húszast, és már szaladt is. Közben Ferenccel láttuk a
fénycsóvát, amit villámnak neveztünk. Jácinta megérkezése után
aztán nemsokára láttuk is a Szűzanyát egy tölgybokor fölött.
- Mit kíván?
- Azt, hogy 13-án gyertek a Cova da Iriába, és továbbra is
imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát
művelek, hogy mindenki higgyen.
- Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek a Cova da Iriában
hagynak?
- Csináltassanak két hordállványt! Egyiket te fogod vinni
Jácintával és két fehérruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három
fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére
legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek.
- Kérem, gyógyítson meg néhány beteget.
- Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani.
És arca még szomorúbb lett.
- Imádkozzatok, sokat imádkozzatok, és hozzatok áldozatot a
bűnösökért, mert sok lélek kerül a pokolba. Nincs, aki áldozatot
hozzon és imádkozzék értük.
És ismét fölemelkedett szokása szerint kelet felé.
Mivel már elmondtam, mi történt ezen a napon, nem rabolom
ezzel az időt, és a jelenésre térek rá, amely véleményem szerint
15-én délután történt (18). Mivel akkor még nem tudtam megkülönböztetni
a hónap egyes napjait, lehet, hogy tévedek ebben.
Mégis az a meggyőződésem, hogy ugyanazon a napon történt,
amelyen Vila Nova de Ouremből visszajöttünk.
Amikor Ferenccel és testvérével, Jánossal Valinhosba hajtottam
a juhokat, valami természetfölötti légkört éreztem, amely
közeledett és körülvett bennünket. Sejtettem, hogy a Szűzanya
fog megjelenni, és bántott, hogy Jácinta nem láthatja. Kértem ezért
testvérét, Jánost, hogy hívja el. Mivel nem akart elmenni, fölajánlottam
két húszast, és már szaladt is. Közben Ferenccel láttuk a
fénycsóvát, amit villámnak neveztünk. Jácinta megérkezése után
aztán nemsokára láttuk is a Szűzanyát egy tölgybokor fölött.
- Mit kíván?
imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát
művelek, hogy mindenki higgyen.
- Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek a Cova da Iriában
hagynak?
- Csináltassanak két hordállványt! Egyiket te fogod vinni
Jácintával és két fehérruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három
fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére
legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek.
- Kérem, gyógyítson meg néhány beteget.
- Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani.
És arca még szomorúbb lett.
- Imádkozzatok, sokat imádkozzatok, és hozzatok áldozatot a
bűnösökért, mert sok lélek kerül a pokolba. Nincs, aki áldozatot
hozzon és imádkozzék értük.
És ismét fölemelkedett szokása szerint kelet felé.