Hatalmas Isten! Nézz le rám.
Te akkor is értesz, ha néma a szám.
A kereszt, amit adtál, Nehéz.
Te tudod, hogy nem panaszképp...
A vágy, amit belém oltottál,
A magány, amit társul adtál...
Én tudom, hogy nem adsz nehezebbet
Mint amit elbírni képesek az emberek.
Azt is tudom, hogy amit kaptam,
Azt nem tarthatom magamban.
Fáklya vagyok, de kérlek Uram,
Ha túl nehéz lenne az utam
Ülj le mellém, bár nem érdemlem,
És fogd meg kérlek akkor kezem
Ölelj át kérlek csendesen,
Hadd sírjam ki magam a szíveden,
Hadd mondjam el milyen nehéz,
Hogy milyen sok a szenvedés,
Ne szólj semmit, csak ölelj szorosan
Üljünk ott ketten, könnyesen, porosan,
Mert Te alkottál engem,
A Te lelked van bennem
Értesz akkor is, ha néma a szám
Hatalmas Istenem nézz most le rám,
Hozd el nekem a békét kérlek,
Én nagyon nagyon Szeretlek Téged Istenem!
Te akkor is értesz, ha néma a szám.
A kereszt, amit adtál, Nehéz.
Te tudod, hogy nem panaszképp...
A vágy, amit belém oltottál,
A magány, amit társul adtál...
Én tudom, hogy nem adsz nehezebbet
Mint amit elbírni képesek az emberek.
Azt is tudom, hogy amit kaptam,
Azt nem tarthatom magamban.
Fáklya vagyok, de kérlek Uram,
Ha túl nehéz lenne az utam
Ülj le mellém, bár nem érdemlem,
És fogd meg kérlek akkor kezem
Ölelj át kérlek csendesen,
Hadd sírjam ki magam a szíveden,
Hadd mondjam el milyen nehéz,
Hogy milyen sok a szenvedés,
Ne szólj semmit, csak ölelj szorosan
Üljünk ott ketten, könnyesen, porosan,
Mert Te alkottál engem,
A Te lelked van bennem
Értesz akkor is, ha néma a szám
Hatalmas Istenem nézz most le rám,
Hozd el nekem a békét kérlek,
Én nagyon nagyon Szeretlek Téged Istenem!