Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták
egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok
kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely
napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk
körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók
mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom
nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs
hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek –
azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból
mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár?
Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek
minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a
verebek.”
Az elmúlt három nap gondolatmenetét folytatjuk elmélkedésünkben az
evangélium alapján. Továbbra is a farizeusi lelkületről és annak
legjellemzőbb vonásáról a képmutatásról van szó, de itt már nem az
érintettekhez intézi Jézus szavait, hanem saját tanítványaihoz, akiket meg
akar óvni a farizeusok látszatra törekvő, de a hitet nélkülöző
vallásosságától. A képmutatás kifejezés az ókori színház világába nyúlik
vissza, amikor valaki igazi arcát eltakarva álarcot tart maga elé és
eljátszik egy szerepet. A szerepjátszás nem csupán a színházban fordul
elő, hanem bármelyik emberi közösségben, amelynek egyik tagja fel szeretne
emelkedni, s előbbrejutása, érvényesülése érdekében megjátssza önmagát.
Krisztusom, a te evangéliumodat könnyű hallgatni, de nehéz élni. Meg
vagyok elégedve az én kis, tisztességes életemmel, s félek attól, hogy azt
megváltoztassam. Nem teszek eleget az emberekért. Félek, hogy, mivel
mindig csak magamért teszek valamit, nem teszem meg mindazt, amit az
emberek várnak tőlem. Add, hogy hozzálássak a mai napon!
A. Pereira
Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták
egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok
kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely
napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk
körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók
mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom
nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs
hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek –
azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból
mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár?
Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek
minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a
verebek.”
Az elmúlt három nap gondolatmenetét folytatjuk elmélkedésünkben az
evangélium alapján. Továbbra is a farizeusi lelkületről és annak
legjellemzőbb vonásáról a képmutatásról van szó, de itt már nem az
érintettekhez intézi Jézus szavait, hanem saját tanítványaihoz, akiket meg
akar óvni a farizeusok látszatra törekvő, de a hitet nélkülöző
vallásosságától. A képmutatás kifejezés az ókori színház világába nyúlik
vissza, amikor valaki igazi arcát eltakarva álarcot tart maga elé és
eljátszik egy szerepet. A szerepjátszás nem csupán a színházban fordul
elő, hanem bármelyik emberi közösségben, amelynek egyik tagja fel szeretne
emelkedni, s előbbrejutása, érvényesülése érdekében megjátssza önmagát.
képmutatást nevezhetjük alakoskodásnak vagy színlelésnek is, mindkettő
arra utal, hogy az ember külső cselekedetei nem egyeznek meg benső
szándékaival, azaz jónak tűnik a külső szemlélők számára, de szívében
valójában gonoszság lakik.
Jézus figyelmezteti övéit, hogy a rejtett, eltitkolt dolgok egyszer
napfényre kerülnek, kitudódnak. A képmutató emberek is lelepleződnek
egyszer. Nem mondja meg, hogy ki és mikor végzi ezt a leleplezést, de
inkább kell gondolnunk Isten végső ítéletére, mintsem az emberi, önkényes
bíráskodásra. A másokban rejtőző farizeusi lelkület leleplezése nem a mi
feladatunk. Az viszont igen, hogy önmagamban észrevegyem és megszabaduljak
tőle.
© Horváth István Sándor
Krisztusom, a te evangéliumodat könnyű hallgatni, de nehéz élni. Meg
vagyok elégedve az én kis, tisztességes életemmel, s félek attól, hogy azt
megváltoztassam. Nem teszek eleget az emberekért. Félek, hogy, mivel
mindig csak magamért teszek valamit, nem teszem meg mindazt, amit az
emberek várnak tőlem. Add, hogy hozzálássak a mai napon!
A. Pereira