Ady Endre: Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak,
hisz percről-percre temetünk,
vesztett remény mindenik percünk
és gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
a megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
ma ünnep van, ma sírhatunk!…
1899
Halottja van mindannyiunknak,
hisz percről-percre temetünk,
vesztett remény mindenik percünk
és gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
a megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
ma ünnep van, ma sírhatunk!…
1899