Mindennapi hitvallásunk

A legnehezebb kérés:
"Legyen meg a Te akaratod !"
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani.
De ha nehéz órák jönnek,
s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy "legyen meg a Te akaratod! ?
Inkább sikoltanék:" Atyám, ne, ne !
Miért kell ennek így történnie? !"
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet?"

Aztán elcsitul:
"Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghez viheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy Te akarod, ne ahogy én!
A békesség csak így lesz enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak!"
Legyen akaratod, ha nap nevet,
Legyen akaratod, ha tél temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod;
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
Túrmezei Erzsébet.