Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította
tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra,
Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment
egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt
a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire
küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik
őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket.
Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek
kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt
odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”
Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen
magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a
kenyérszaporításból,
Az olyan esetekben, amikor Jézus csodával gyógyít meg egy beteget,
nyilvánvaló a szándéka: megmutatja, hogy Isten az ember javát akarja,
Isten megszabadítja az embert testi nyomorúságától vagy az őt fogva tartó
gonosztól. De mi a helyzet a természeti csodákkal? Mi a szándéka az olyan
rendkívüli cselekedetekkel, amelyek esetében nem Istennek az embert segítő
szándéka az elsődleges? Ilyen például a vízen járás csodája, amiről a mai
evangéliumban olvasunk. Nyilvánvalóan itt sem erőfitogtatásró
l vagy
magamutogatásról van szó, mert ezek a csodák sem öncélúak.
Abból érdemes kiindulnunk, hogy Jézus tisztában van azzal, hogy nem
mindegy, kik vannak jelen bizonyos rendkívüli cselekedeteinél, tehát
tekintettel van arra, kik részesülnek a csodából, illetve azt is szem
előtt tartja, hogy vajon az érintettek megértik-e majd cselekedetének
jelentését és jelentőségét. A kenyerek és a halak megszaporításakor sok
ezer ember van jelen. Ha ugyanennyi ember látta volna az éjszakai vízen
járást, minden bizonnyal tömegpánik tört volna ki. A bárkában evező
tanítványok is megrémülnek és félelmükben kiabálni kezdenek, mert
kísértetnek vélik a víz tetején hozzájuk közeledő személyt, s csak
Mesterük szavára nyugszanak meg. E csodával Jézus az ő istenségét mutatta
meg nekik, de úgy tűnik, hogy ennek felismerésére még ők sincsenek
felkészülve, nemhogy egy nagyobb számú tömeg.
Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket
már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő.
Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra
pazaroltam. Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád
könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd
meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald
meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
Svéd Szent Brigitta
Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította
tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra,
Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment
egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt
a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire
küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik
őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket.
Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek
kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt
odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”
Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen
magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a
kenyérszaporításból,
Az olyan esetekben, amikor Jézus csodával gyógyít meg egy beteget,
nyilvánvaló a szándéka: megmutatja, hogy Isten az ember javát akarja,
Isten megszabadítja az embert testi nyomorúságától vagy az őt fogva tartó
gonosztól. De mi a helyzet a természeti csodákkal? Mi a szándéka az olyan
rendkívüli cselekedetekkel, amelyek esetében nem Istennek az embert segítő
szándéka az elsődleges? Ilyen például a vízen járás csodája, amiről a mai
evangéliumban olvasunk. Nyilvánvalóan itt sem erőfitogtatásró
magamutogatásról van szó, mert ezek a csodák sem öncélúak.
Abból érdemes kiindulnunk, hogy Jézus tisztában van azzal, hogy nem
mindegy, kik vannak jelen bizonyos rendkívüli cselekedeteinél, tehát
tekintettel van arra, kik részesülnek a csodából, illetve azt is szem
előtt tartja, hogy vajon az érintettek megértik-e majd cselekedetének
jelentését és jelentőségét. A kenyerek és a halak megszaporításakor sok
ezer ember van jelen. Ha ugyanennyi ember látta volna az éjszakai vízen
járást, minden bizonnyal tömegpánik tört volna ki. A bárkában evező
tanítványok is megrémülnek és félelmükben kiabálni kezdenek, mert
kísértetnek vélik a víz tetején hozzájuk közeledő személyt, s csak
Mesterük szavára nyugszanak meg. E csodával Jézus az ő istenségét mutatta
meg nekik, de úgy tűnik, hogy ennek felismerésére még ők sincsenek
felkészülve, nemhogy egy nagyobb számú tömeg.
Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket
már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő.
Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra
pazaroltam. Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád
könyörgök kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd
meg lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald
meg lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
Svéd Szent Brigitta